Különös hálával gondolok a Podbrdora és a Križevacra vezető utamra.
2009 utolsó és 2010 első napjaiban Christoph Schönborn bécsi bíboros először tett
magánlátogatást Medjugorjéba és a Cenacolo közösségbe, mely ebben a kicsi faluban évek
óta tevékenykedik. A bíboros szerette volna látni azt a helyet, ahol, annyi sok „jó gyümölcs”
termett. Medjugorje vallomása szerinte „a keresztény élet iskolája, ahol a Krisztusba vetett
hitet tanuljuk, tanulunk imádkozni, az Eukarisztiából élni és gyakorlattá váltani a felebarát
iránti szeretetet, és ezáltal megerősödünk abban, ami a mindennapi keresztény élet alapja”
hangsúlyozta a bíboros egy beszélgetésben közvetlenül Bécsbe való visszatérése után.
Szerkesztette: Christian Stelzer és Krešo Šego
A bíboros 2009 nyarán, amikor részt vett a Cenacolo közösség „Festa della Vita” találkozóján
Saluzzoban, eldöntötte, hogy el fog látogatni Medjugorjéba. Mivel tudta, hogy a Cenacolo
közösség és Medjugorje szorosan kapcsolódik egymáshoz, szükségét érezte annak, hogy
meglátogassa azt a helyet, ahonnan ez a közösség elterjedt az egész világra, és amelyben
láthatóan jelen van a feltámadott Úr ereje. Ő is, mint ahogyan számtalan zarándok a világ
minden részéről, arra vágyott, hogy ezen a helyen imádkozzon és csendben elmélkedjen.
A példamutató bíborost megkértük egy beszélgetésre, a Béke Királynője jelenéseinek
harmincadik évfordulója alkalmából.
Eminenciás, mélyen tisztelt bíboros Úr, köszönöm, hogy elfogadta a medjugorjei „Mir”
rádió és a havonta megjelenő „Glasnik Mira” folyóirat felkérését. A „Mir” rádió
tizenhat évvel ezelőtt alakult meg és ma hullámhossza „befedi” Bosznia-Hercegovinát
és Horvátországot, a műholdon és az interneten keresztül pedig eljut az egész világra. A
havonta megjelenő „Glasnik Mira” folyóirat hat éves. Olvasóinak száma folyamatosan
növekszik úgy a horvát nép, mint a Medjugorjéba érkező zarándokok körében. Kicsit
több, mint egy éve annak, hogy meglátogatta Medjugorjét, és többek között találkozott
a világ különböző részeiről érkezett zarándokokkal, akik imádsággal ünnepelték
Szilvesztert, az óév múlását és az új év érkezését. Nagy öröm volt számomra, hogy
zarándokútján kísérhettem Önt és megélhettem Medjugorjéban ezeket az örömmel telt
napokat. Ha visszagondol a Medjugorjéban eltöltött napokra: mi az, amire különös
örömmel emlékezik vissza?
Szinte mindenre világosan és nagy örömmel emlékezem, de különösen kedves emlék
számomra az éjféli mise a medjugorjei templomban, a mintegy tízezer hívő körében. Az Újév
várás a világ minden részéről érkezett zarándokokkal, valóban nagyon különleges volt. Nagy
hálával emlékezem a ferences atyákra – a plébános úrra és szerzetes testvéreire. Domonkos
szerzetesként kedves kötelék fűz a ferencesekhez. Különös hálával gondolok a Podbrdora és
a Križevacra vezető utamra. Ez a két valóban nehezen megközelíthető hegy – a Križevacra,
Elvira nővérrel, a Cenacolo közösség alapítójával mentem fel – mélyen megérintették
szívemet. A Cenacolo közösséget már régóta ismerem, de most még erőteljesebben hatott
rám medjugorjei jelenlétük. A Gyermekfalu is világosan él emlékezetemben. Marija
Pavlovićtyal, Mirjana Soldoval, Ivanka Elezzel és Vicka Mijatovićtyal való találkozás mélyen
belevésődött a szívembe és nagy hálával emlékezem arra, milyen nagy vendégszeretettel
fogadtak otthonaikban. Különös hálával gondolok arra a rövid időre, melyet gyóntatóként, a
gyóntatószékek sorának egyikében töltöttem.
Mindemellett és mindezek felett szívesen emlékezem vissza arra, amit nagyon nehéz leírni, ez
pedig Medjugorje titka: miért jönnek ide az emberek?! Ez az, amit Lourdes-ban is annyiszor
megéltem: Ő itt van, a Szűzanya itt van. Ő nagyon közel van az emberekhez anyasága
és jósága által. Hiszem, hogy pontosan közelsége, melyet mindenhol érezhetünk, az, ami
összekapcsolja ezeket az emlékeket.
Vannak olyan helyek, ahol jelenléte, közelsége különös módon tapasztalható. Hiszem, hogy
Medjugorje titka: a Szűzanya.
Beszélgetései során Ön gyakran mondta, hogy Ausztriában az imacsoportok Medjugorje
hatására alakultak, és ezért figyelt fel erre a helyre, vagyis azt is mondhatjuk,
hogy általuk ismerte meg Medjugorjét. Milyen benyomása volt kezdetben, amikor
Medjugorjét emlegették?
Első találkozásom Medjugorjéval már a nyolcvanas évek elején történt, amikor a mi
kolostor templomunkban, Bécs központjában megalakult egy medjugorjei imacsoport.
Domonkos szerzetes vagyok, de addig semmit sem hallottam Medjugorjéról. Azt láttam,
hogy az emberek itt élő módon imádkoztak, és ezt tették minden héten, fáradhatatlanul,
órákon keresztül. Rózsafüzért imádkoztak, szívből énekeltek, szentmisén vettek részt,
szentségimádást tartottak. Úgy tűnt számomra, hogy ezek az emberek nem érzik azt, hogy
túl sokat imádkoznak, nem unalmas számukra, hűségesen jönnek, és állhatatosan kitartanak
hétről-hétre, mind a mai napig. Ez olyan jel, mely a jelenség igaz voltáról tanúskodik. Ha ez
csak szalmaláng lett volna, akkor már rég nem élne.
Időközben Medjugorje hatására egész Ausztria területén alakultak imacsoportok. Közös
bennük, hogy tagjaik a Szűzanya buzdítására, törekednek az Eukarisztiától áthatottan,
mély keresztény életet élni. Gyakran lehet hallani tanúságtételt gyógyulásokról,
melyekben az emberek megajándékozottnak mondják magukat. Tizenkét évvel
ezelőtt az egyház nevében elismerte, sőt ajánlotta az „Oase des Friedens” közösséget,
mely figyelemmel kíséri és kapcsolatban van az Ausztriában megalakult medjugorjei
imaközösségekkel. Milyen gyümölcsöket lát az Ön országában?
A medjugorjei gyümölcsökkel teli kosarakat csak Isten ismeri. Azonban megadatott nekem
is, hogy közülük némelyeket megismerjem és megéljem, például a hűséges és szilárd papi
hivatásokat, melyek Medjugorjéban születtek. Hallottam a megtért testvérek tanúságtételeit:
számos család példáját említhetném, akik nemcsak megerősödtek a hitben, hanem Medjugorje
segítségével a válságos időkben is megrendítő módon kitartottak egymás mellett. Emlékszem
egy családra – a házastársak maguk tanúsítják -, hogy mikor a gyermekek még kicsik voltak,
egy kísértés idején biztosan nem tartottak volna ki egymás mellett a medjugorjei zarándokút
kegyelmei nélkül. Ma már minden gyermekük házas, gyakorló hívők és hűségesek az
Egyházhoz. Nemrégen mindannyian elzarándokoltak Medjugorjéba, hogy hálát adjanak a
Szűzanyának. Számos drogfüggésből való gyógyulásról is tudomásom van. Sok évvel ezelőtt
megismertem egy fiatalt, aki autóbusszal utazott Medjugorjéba, és attól a pillanattól kezdve
soha többé nem használt drogot. Sok-sok személyes élményem közül megemlítek egyet.
Miközben egy kicsi községben a vonatra vártam a pályaudvar őre felismert és elmondta
élettörténetét, mely így hangzott: A felesége rákban halt meg, ő maga nem volt hívő. Nagyon
kétségbeesett. A barátai meghívták, hogy menjen el velük Medjugorjéba. Nem tudta megállni,
hogy nagy elragadtatással ne mesélje el nekem, hogy mennyire megváltozott az élete és a hit,
melyre rátalált, vezeti életútján.
A medjugorjei üzenetek nem mondanak semmi újat - ima, böjt, megtérés,
kiengesztelődés, béke. Sok ember mégis az Újszövetség aktuális üzentét látja meg
bennük, mely a mai időkre vonatkozik. Ön is ezt vallja-e, vagyis, hogy ezekben az
időkben az Ég különösen vonz, és közben jár értünk?
Hiszem, hogy ezt a különös időt különös segítségként kapjuk. Ha konkrétan Ausztriára
gondolok, milyen sok ember hite gyengült meg az utóbbi években, akkor valóban
elismerhetjük, hogy szükségünk van az ég erős segítségére.
Hála Istennek a medjugorjei üzenetek nem eredetiek. Ha itt valamilyen szenzációról lenne
szó, akkor egészen biztos, hogy már minden múlté lenne, mert lehetetlen minden nap,
minden héten, minden hónapban, minden évben szenzációval teli üzenetet adni. Érdekes
számomra, hogy az üzenetek, melyeket olvastam és ismerek, nagyon egyszerűek, mondhatnák
úgy is, hogy a katolikus hit megélésének abc-je: szüntelen hívás az imára, a megtérésre,
a böjtre, a kiengesztelődésre, a békére. És minden alkalommal újra és újra „Köszönöm,
hogy válaszoltatok hívásomra!”. Az gondolom, függetlenül attól, hogy mi lesz az Egyház
végső ítélete, egy biztos: az egész világon több millió ember olvassa ezeket az üzeneteket és
meglátja bennük Isten Anyjának hívását, iránymutatását az életre vonatkozóan. És az üzenet
minden hónapban emlékezteti őket arra, hogy imádkozzanak, térjenek meg, béküljenek ki és
szeressék a Szűzanyát, akkor mi jobb történhetne ennél velünk? Ez biztosan nem árthat meg
nekünk. Ezért ezekben az üzenetekben Jézus mindennapi követésének iskoláját látom. Mária
arra kér bennünket, hogy nézzünk Fiára, rá hallgassunk, Őt kövessük. „Tegyék meg, amit
mond”, ez Mária első szava hozzánk. „Tegyétek meg, amit mond” ez a medjugorjei üzenetek
veleje.
Sok zarándok számára Medjugorje lakói a hit tanúivá váltak. Családi imájukon,
különösen a jelenések kezdetén részt vehettek a zarándokok is és ezek voltak számukra
az első lépések a hit útján. Mit üzen a Medjugorjéban élő híveknek, Bosznia-
Hercegovina és Horvátország lakóinak?
Engem megérint, hogy kezdetben az üzenetek a plébánia híveihez szóltak. Szerintem az Ég
szándéka az volt, hogy a falubeliek az Ő felkészült „eszközei” legyenek. Mert, ha ez a falu
sugárzó hellyé válik, akkor ebben a helybélieknek is részt kell venniük. Így volt ez a szent
arsi plébánossal is. Megkapta a kegyelmet, hogy elsőként az arsi plébánia közösséget térítse
meg. Ars többé nem Ars, Ars megváltozott. És Medjugorjéban is, ahogyan hallottam volt
sok egymásra haragvó ember. De hogyan lehet terjeszteni a békét, melyet Isten Anyja, a
Béke Királynője helyez a szívekbe, ha azt a helyiek nem élik meg? Ezért úgy tűnik nekem,
hogy a Szűzanya csodálatos pedagógiájával először is felkészítette a falut, a plébániát az
ő szolgálatára. Így a helyi, medjugorjei lakosok feladata lett, hogy bevezessék a világot
missziójukba. Ezért szívből meg kell köszönnünk, hogy a rendelkezésünkre állnak és a Béke
Királynőjének „eszközévé” váltak.
Ez év novemberében tervezzük bécsi katedrálisunkban a negyedik imatalálkozót
a békéért, melyen részt vesz majd valamelyik látnok is Medjugorjéból. Szeretnénk
megköszönni Önnek Medjugorje minden barátja nevében, hogy hozzájárult ehhez a
találkozóhoz. Van-e valamilyen oka annak, hogy kinyitotta számunkra a katedrális
ajtaját?
Mondhatjuk, hogy a katedrális Ausztria szíve, és Máriazellel együtt az egyház szíve. Ennek
a nagy imamozgalomnak, mely a mi országunkban oly sok embernek rengeteg áldást adott,
kell, hogy legyen helye a katedrálisban. Ezért számomra, plébániánk és katedrálisunk számára
is megtiszteltetés, hogy ezen imatalálkozó tagjai évente egyszer éppen itt jönnek össze
hálaadásra, dicsőítésre és engesztelésre. Hálásnak kell lennünk azért, hogy ez a találkozó pont
itt, a mi katedrálisunkban történik. Köszönöm mindazoknak, akik ezen dolgoznak, köszönöm
a medjugorjei plébánia közösségnek, minden hívőnek és a medjugorjei ferenceseknek. Nagy
örömmel és hálával gondolok rátok, és imáimban nagyon gyakran vagyok veletek.
forrás: www.medjugorje.hr
fordította: Sarnyai Andrea
