OLVASSÁTOK A SZENTÍRÁST, ELMÉLKEDJETEK RÓLA

Drága gyermekek! Ebben az időben különös módon hívlak benneteket: szívből imádkozzatok.

Gyermekeim, ti sokat beszéltek, de keveset imádkoztok. Olvassátok a Szentírást,

elmélkedjetek rajta és a benne írt ige legyen az életetek. Szeretlek és buzdítalak benneteket,

hogy Istenben találjátok meg békéteket és életörömötöket. Köszönöm, hogy válaszoltatok

hívásomra.

A Boldogságos Szűz Mária édesanyai szeretete, több, mint harminc éve tartó međugorjei

jelenései után is változatlan marad. Ugyanolyan tűzzel és szeretettel hív bennünket a szívből fakadó

imára, mint a jelenések kezdetén. A Szűzanya hosszan tartó jelenése jelzi számunkra olthatatlan

vágyát arra, hogy megváltoztassa és megújítsa szívünket. Szükségünk van új szívre és új lélekre,

mellyel Istent szólítjuk, hívjuk. A szív az a hely, ahol az ember Istennel találkozik. A hit külső jelei nem

elegendőek, ha a szív nincs összhangban velük. Ezért a Szűzanya 1984. szeptember 20-i üzenetében

mondja: „Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy kezdjetek el szívből böjtölni. Sok ember

azért böjtöl, mert mindenki böjtöl… Olyan szokássá vált, melyet senki sem szeretne megszakítani.

Drága gyermekek, szívből imádkozzatok és szívből böjtöljetek.” Itt láthatjuk, hogy az ember szörnyű

tulajdonsága a kétszínűség, a képmutatás. De Istent nem tudjuk becsapni, mert „Isten a szívek és

vesék vizsgálója”, üdvösségünk érdekében leleplezi hazugságainkat.

Isten Igéje biztosít bennünket arról, hogy ha „teljes szívünkből és teljes lelkünkből” (vö.

MTörv 4,29) keressük Őt, akkor megtaláljuk. Ebben az üzenetében a Szűzanya figyelmünket Isten

Igéjének olvasására és a róla való elmélkedésre irányítja, melyet a Szentírásban nyilatkoztatott ki

számunkra. A Szentírás által Isten szól hozzánk. Isten szavát az általa megihletett emberek írták le. A

Biblia elsősorban nem történelmi könyv. Nem a múlt szava, hanem a jelené. Isten az Ő szava mögött

ott áll teljes lényével. Ez az ige ránk és az életünkre vonatkozik, azaz az örökkévalóságunkra.

A Szentírást olvasni azt jelenti közel engedni magunkhoz a hitben, és a szívünkbe fogadni.

Ez azt jelenti, szívvel hallgatni és meghallani azt, amit számunkra ma üzen. A Biblia olvasása által

felismerem állapotomat, hitemet és Istennel való kapcsolatomat. A Bibliában felfedezem, hogy Isten

nem hallgat, hanem ma is szól, úgy ahogyan régen. Isten Igéje által megértem a múltamat, jelenemet

és jövőmet is.

Szűz Mária teljes szívét és testét odaajándékozta, hogy benne lakozzon az Isten Igéje, mert

tudja, hogy ebben az Igében élet van. Isten szólt a szívéhez és tudja, hogy Isten ma is szeretne a

szívünkhöz beszélni. Tudja, hogy ez az Ige „egészen közel van hozzád, a szádban és a szívedben, így

hozzá szabhatod tetteidet” (MTörv 30,14). Amikor a bibliai szöveget olvassuk, a hitben tudjuk, hogy

azt nem akárki mondta és írta le. Isteni beszéd ez, mely pontosan ezen szöveg által mindig hallatszik,

és visszhangzik minden időben. Az Úr nekünk is, neked és nekem ma személyesen mondani szeretne

valamit. Ezért fontos, hogy a Szentíráshoz így viszonyuljunk: Uram, mit szeretnél mondani nekem? És

hallgatni a szívünk és lelkiismeretünk mélyét a kis Sámuel példája szerint: Szólj Uram, mert hallja a te

szolgád.

Isten Igéjének olvasásakor nem tudunk hová menekülni. Érezzük a Zsidókhoz írt levél

szavainak igazságát: „Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb,

behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen

teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek

számadással tartozunk” (Zsid 4, 12-13).

A Szentírást olvasva válságba is kerülhetünk, amely a javunkat szolgálja. Az Isten Igéje fel

szeretne rázni bennünket és elvezetni a napfényre, hogy felismerjük azokat a viselkedésformáinkat,

melyek normálisnak tűnnek ugyan, de melyekbe gyakran bezárkózunk. A Szűzanya a Bibliával

való imára hív. A Bibliával imádkozni azt jelenti: a legbiztosabb alapon állni, az imádság legjobb és

legtisztább forrásánál. A II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúciójában az „Isteni kinyilatkoztatásról”

(25) világosan mondja: „A Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belőle beszélgetés

Isten és ember között; mert ’amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni

kinyilatkoztatást olvassuk, őt hallgatjuk’ írja Szent Ambrus.” Szent Jeromos még erőteljesebben

tanít: „Nem ismerni a Szentírást azt jelenti, nem ismerni Krisztust”. Krisztus imája kell, hogy tápláljon

és enyhítse szomjunkat Isten Igéjével. A szent Zsinat leírja, hogy ugyanolyan táplálék a hívő számára,

mint az eukarisztia. Szent Jeromos mondta: „Az eukarisztiában Krisztus Testét esszük és az Ő vérét

isszuk, de ez történik a Szentírás olvasásakor is.”

A Szentírás az élet fontos eszköze a lelki harcokban. II. János Pál pápa a Novo Millennio

Ineunte apostoli levelében, melyben az Egyház a harmadik évezred programját kínálja, a pápa azt

mondja, hogy az a keresztény, aki nem imádkozik, veszélyben van. Ehhez hasonlóan azt mondhatjuk,

hogy veszélyben van az a keresztény is, aki nem olvassa rendszeresen az Isten szavát. Ez élet és

halál kérdése: „Nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából

származik” (MTörv 8,3). A leírt Isten szavát – amikor a Szentlélekben olvassuk és értelmezzük – akkor

az, végül mindig a bátorítás szava, még akkor is, amikor élesen rámutat a bűnre. Az Ige olvasása nem

könnyű dolog. Isten szava igazi földrengéshez hasonlóan rendíthet meg bennünket és erőteljesen

megkérdőjelezi kiegyezésünket a rosszal, miközben sohasem az a célja, hogy elítéljen bennünket.

Leplezi bűneinket, de ugyanakkor rámutat a megbocsájtás lehetőségére is. Tehát Isten Igéjét olvasni

azt jelenti, kockázatos dologra vállalkozni, kockázatos azért, mert radikális módon kérdőjelez meg, és

olyan dolgokat tár elénk, melyeket nem szeretnénk hallani. Nem mi dolgozunk a Bibliával, hanem ő

dolgozik velünk. Ha ilyen lélekkel olvassuk, időnként meglepetéseket szerez számunkra. Előfordulhat,

hogy egy-egy rész heteken keresztül kísér bennünket, mert megéreztük, hogy a megtérésre hív.

Imádság

Uram, szólj, szeretném meghallani a Te szavadat a világ zajában, abban a zajban mely olykor bennünk

is uralkodik. Szükségünk van a te szavadra. Szólj akkor is Uram, amikor nem hallgatunk rád. Szólj

akkor is, amikor belső zajunk elnyomja a te szavadat! Szólj akkor is, amikor a te szavad éget. Uram adj

nekünk éhséget és szomjúságot, de ne kenyérre és vízre, hanem a Te Igéd hallgatására. Uram, te aki

keresed az embert, itt és most, adj nekünk készséget ma arra, hogy meghalljuk a te szavadat. Mária,

az Ige Édesanyja és Szolgálója adj kegyelmet, hogy felfedezzük Isten Igéjének szépségét és erejét, és

megőrizve a szívünkben, örömünkké és boldogságunkká váljon. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea