OLVASSÁTOK A SZENTÍRÁST, ELMÉLKEDJETEK RÓLA

Drága gyermekek! Ebben az időben különös módon hívlak benneteket: szívből imádkozzatok.
Gyermekeim, ti sokat beszéltek, de keveset imádkoztok. Olvassátok a Szentírást,
elmélkedjetek rajta és a benne írt ige legyen az életetek. Szeretlek és buzdítalak benneteket,
hogy Istenben találjátok meg békéteket és életörömötöket. Köszönöm, hogy válaszoltatok
hívásomra.

A Boldogságos Szűz Mária édesanyai szeretete, több, mint harminc éve tartó međugorjei
jelenései után is változatlan marad. Ugyanolyan tűzzel és szeretettel hív bennünket a szívből fakadó
imára, mint a jelenések kezdetén. A Szűzanya hosszan tartó jelenése jelzi számunkra olthatatlan
vágyát arra, hogy megváltoztassa és megújítsa szívünket. Szükségünk van új szívre és új lélekre,
mellyel Istent szólítjuk, hívjuk. A szív az a hely, ahol az ember Istennel találkozik. A hit külső jelei nem
elegendőek, ha a szív nincs összhangban velük. Ezért a Szűzanya 1984. szeptember 20-i üzenetében
mondja: „Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy kezdjetek el szívből böjtölni. Sok ember
azért böjtöl, mert mindenki böjtöl… Olyan szokássá vált, melyet senki sem szeretne megszakítani.
Drága gyermekek, szívből imádkozzatok és szívből böjtöljetek.” Itt láthatjuk, hogy az ember szörnyű
tulajdonsága a kétszínűség, a képmutatás. De Istent nem tudjuk becsapni, mert „Isten a szívek és
vesék vizsgálója”, üdvösségünk érdekében leleplezi hazugságainkat.
Isten Igéje biztosít bennünket arról, hogy ha „teljes szívünkből és teljes lelkünkből” (vö.
MTörv 4,29) keressük Őt, akkor megtaláljuk. Ebben az üzenetében a Szűzanya figyelmünket Isten
Igéjének olvasására és a róla való elmélkedésre irányítja, melyet a Szentírásban nyilatkoztatott ki
számunkra. A Szentírás által Isten szól hozzánk. Isten szavát az általa megihletett emberek írták le. A
Biblia elsősorban nem történelmi könyv. Nem a múlt szava, hanem a jelené. Isten az Ő szava mögött
ott áll teljes lényével. Ez az ige ránk és az életünkre vonatkozik, azaz az örökkévalóságunkra.
A Szentírást olvasni azt jelenti közel engedni magunkhoz a hitben, és a szívünkbe fogadni.
Ez azt jelenti, szívvel hallgatni és meghallani azt, amit számunkra ma üzen. A Biblia olvasása által
felismerem állapotomat, hitemet és Istennel való kapcsolatomat. A Bibliában felfedezem, hogy Isten
nem hallgat, hanem ma is szól, úgy ahogyan régen. Isten Igéje által megértem a múltamat, jelenemet
és jövőmet is.
Szűz Mária teljes szívét és testét odaajándékozta, hogy benne lakozzon az Isten Igéje, mert
tudja, hogy ebben az Igében élet van. Isten szólt a szívéhez és tudja, hogy Isten ma is szeretne a
szívünkhöz beszélni. Tudja, hogy ez az Ige „egészen közel van hozzád, a szádban és a szívedben, így
hozzá szabhatod tetteidet” (MTörv 30,14). Amikor a bibliai szöveget olvassuk, a hitben tudjuk, hogy
azt nem akárki mondta és írta le. Isteni beszéd ez, mely pontosan ezen szöveg által mindig hallatszik,
és visszhangzik minden időben. Az Úr nekünk is, neked és nekem ma személyesen mondani szeretne
valamit. Ezért fontos, hogy a Szentíráshoz így viszonyuljunk: Uram, mit szeretnél mondani nekem? És
hallgatni a szívünk és lelkiismeretünk mélyét a kis Sámuel példája szerint: Szólj Uram, mert hallja a te
szolgád.
Isten Igéjének olvasásakor nem tudunk hová menekülni. Érezzük a Zsidókhoz írt levél
szavainak igazságát: „Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb,
behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen
teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek
számadással tartozunk” (Zsid 4, 12-13).
A Szentírást olvasva válságba is kerülhetünk, amely a javunkat szolgálja. Az Isten Igéje fel
szeretne rázni bennünket és elvezetni a napfényre, hogy felismerjük azokat a viselkedésformáinkat,
melyek normálisnak tűnnek ugyan, de melyekbe gyakran bezárkózunk. A Szűzanya a Bibliával
való imára hív. A Bibliával imádkozni azt jelenti: a legbiztosabb alapon állni, az imádság legjobb és
legtisztább forrásánál. A II. Vatikáni Zsinat dogmatikus konstitúciójában az „Isteni kinyilatkoztatásról”
(25) világosan mondja: „A Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belőle beszélgetés
Isten és ember között; mert ’amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni

kinyilatkoztatást olvassuk, őt hallgatjuk’ írja Szent Ambrus.” Szent Jeromos még erőteljesebben
tanít: „Nem ismerni a Szentírást azt jelenti, nem ismerni Krisztust”. Krisztus imája kell, hogy tápláljon
és enyhítse szomjunkat Isten Igéjével. A szent Zsinat leírja, hogy ugyanolyan táplálék a hívő számára,
mint az eukarisztia. Szent Jeromos mondta: „Az eukarisztiában Krisztus Testét esszük és az Ő vérét
isszuk, de ez történik a Szentírás olvasásakor is.”
A Szentírás az élet fontos eszköze a lelki harcokban. II. János Pál pápa a Novo Millennio
Ineunte apostoli levelében, melyben az Egyház a harmadik évezred programját kínálja, a pápa azt
mondja, hogy az a keresztény, aki nem imádkozik, veszélyben van. Ehhez hasonlóan azt mondhatjuk,
hogy veszélyben van az a keresztény is, aki nem olvassa rendszeresen az Isten szavát. Ez élet és
halál kérdése: „Nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából
származik” (MTörv 8,3). A leírt Isten szavát – amikor a Szentlélekben olvassuk és értelmezzük – akkor
az, végül mindig a bátorítás szava, még akkor is, amikor élesen rámutat a bűnre. Az Ige olvasása nem
könnyű dolog. Isten szava igazi földrengéshez hasonlóan rendíthet meg bennünket és erőteljesen
megkérdőjelezi kiegyezésünket a rosszal, miközben sohasem az a célja, hogy elítéljen bennünket.
Leplezi bűneinket, de ugyanakkor rámutat a megbocsájtás lehetőségére is. Tehát Isten Igéjét olvasni
azt jelenti, kockázatos dologra vállalkozni, kockázatos azért, mert radikális módon kérdőjelez meg, és
olyan dolgokat tár elénk, melyeket nem szeretnénk hallani. Nem mi dolgozunk a Bibliával, hanem ő
dolgozik velünk. Ha ilyen lélekkel olvassuk, időnként meglepetéseket szerez számunkra. Előfordulhat,
hogy egy-egy rész heteken keresztül kísér bennünket, mert megéreztük, hogy a megtérésre hív.

Imádság
Uram, szólj, szeretném meghallani a Te szavadat a világ zajában, abban a zajban mely olykor bennünk
is uralkodik. Szükségünk van a te szavadra. Szólj akkor is Uram, amikor nem hallgatunk rád. Szólj
akkor is, amikor belső zajunk elnyomja a te szavadat! Szólj akkor is, amikor a te szavad éget. Uram adj
nekünk éhséget és szomjúságot, de ne kenyérre és vízre, hanem a Te Igéd hallgatására. Uram, te aki
keresed az embert, itt és most, adj nekünk készséget ma arra, hogy meghalljuk a te szavadat. Mária,
az Ige Édesanyja és Szolgálója adj kegyelmet, hogy felfedezzük Isten Igéjének szépségét és erejét, és
megőrizve a szívünkben, örömünkké és boldogságunkká váljon. Ámen.

fra Ljubo Kurtović
fordította: Sarnyai Andrea
Comments