Imádságban éljetek!

„Drága gyermekek!

Nagy reménnyel a szívemben hívlak benneteket ma is az imádságra. Ha imádkoztok

gyermekeim, velem vagytok, Fiam akaratát keresitek, és aszerint éltek. Legyetek nyitottak,

imádságban éljetek és legyen az számotokra minden pillanatban lelketek fűszere és öröme.

Veletek vagyok, és Fiam, Jézus előtt közbenjárok mindnyájatokért.

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

A Szűzanya jelenéseinek harmincegyedik évfordulóján újra imádságra hív bennünket.

A jelenések első napjaitól kezdve üzeneteit átszövi az imádságra való hívás. Számos

üzenetében, imára való hívásával az ima fontosságát és életbevágó szükségességét

hangsúlyozza. Szűz Mária velünk van, gyermekeivel, és annak ellenére sem veszíti el a

reményt, hogy sokan nem hallják hangját, amely hív, de nem kényszerít, buzdít, de nem

vádol. Akkor sem veszíti el a reményt, amikor emberileg úgy tűnik, hogy minden hiábavaló

és értelmetlen. Reménykedik, mert Istenre támaszkodik, mert édesanyai szavakkal, Isten

szívéből szól hozzánk, amely meg akar menteni bennünket, hogy nekünk ajándékozhassa

kegyelmét és szeretetét.

A Szűzanya ezen üzenetének középpontjában is az imádságra való hívás áll. Az

ima nem egy mellékes dolog a hívő életében. Imádság nélkül az ember nem lehet hívő,

keresztény. Ima nélkül nem „lehetünk a Szűzanyával”, nem ismerhetjük fel és nem is

kereshetjük Isten akaratát életünkben. Az imádság létszükséglet, nem pedig ájtatossági

gyakorlat, amelyet el kell végeznünk. A Katolikus Egyház Katekizmusa idézi Liguori Szent

Alfonz szavait: „Aki imádkozik, biztosan megmenekül; aki nem imádkozik, biztosan elkárhozik.”

Az egyház ezzel megerősíti azt, hogy, aki imádkozik, nem veszhet el. Lehetetlen hinni Istenben,

ha az ember nem imádkozik. Amennyit imádkozom, annyira hiszek és amennyire hiszek, annyit

imádkozom. Az ima és a hit együtt jár. Ha az ember abbahagyja az imát, akkor a hit elhalványul, és

végül kialszik.

André Louf ciszterci szerzetes mondja: „Régen az ember nem kételkedett az imádságban,

de az ima csak egy gyakorlat volt a többi között a számára. Aztán egyszerre minden megváltozott.

Már nem tudjuk többé imádkozunk-e, és azt sem lehetséges-e egyáltalán imádkozni?! Valamikor

túlságosan könnyűnek tűnt, ma pedig hihetetlenül nehéznek látszik.”

Biztos, hogy az imádság Isteni kegyelem. Isten kezdi el bennünk az imát. Az imádság parancs,

amelyet teljesíteni kell, ugyanakkor a lélek mély szükséglete is. Az elmélkedés tudatos Isten felé

fordulás, amely felülről jövő ajándék. Igaz, Isten megadhatja imádkozás nélkül is. Ő jóságában azt

tesz, amit akar, és ha olykor rosszindulat vesz is körül bennünket, Ő miért jóságos és nagylelkű?

Hát nem az a legfontosabb – ahelyett, hogy szomorúak lennénk, mert úgy tűnik, hogy nem kaptuk

meg, amit szeretnénk – hogy kérjük azt, Aki többet tud adni nekünk, mint, amit mi kívánhatunk

és elképzelhetünk? Ki kell könyörögnünk a Szentlélektől az imádságot, mint kegyelmet és el kell

kezdenünk imádkozni.

Tudjuk, milyen nehéz az embereket megérinteni, lelkileg felébreszteni és érdekelté tenni

az imára. Az elmúlt harmincegy évben Međugorjéban a kegyelem csodája történik. Sok ember

lelkileg felébred és megéli az imádság és a megtérés szükségességét. Ez persze nem azt jelenti, hogy

mindaz, aki eljön Međugorjéba érzi és átéli az imádság szükségességét és lelkileg felébred. Úgy,

ahogyan minden személy egy titok, ugyanúgy az imádság is misztérium. És ez a titok mélyen el van

rejtve a szívünk mélyén. Az imára való szükségletünk, amelyet a Boldogságos Szűz Mária erőteljesen

hangsúlyoz üzeneteiben, szívünk legmélyebb vágya.

Valahol olvastam egy nagyon érdekes mondatot: „A földi mennyországban Ádám úgy

imádkozott, ahogyan lélegzett.” Ádám az első bűn elkövetése előtt tökéleteses egységben élt

Istennel, Isten kegyelmével. Ezért az ő lélegzése imádság volt, mely összekötötte őt Istennel. A

problémák akkor kezdődtek, amikor a bűnnel ez a fonál elszakadt. Mindennek ellenére azonban,

megmaradt a szakadatlan vágy és szükséglet arra, hogy összhangban legyünk Istennel.

Az imádság párbeszéd Istennel. Istenben van az imádság forrása. A Szentháromság titka,

hogy szüntelen párbeszéd van az Atya, a Fiú és a Szentlélek között. A mi beszélgetéseink általában

felszínesek. Vagy fecsegés, vagy tartalom nélküli beszéd. Kicseréljük felszínes gondolatainkat és

gyakran a szavaink mögé rejtjük azokat. Istenben nemcsak teljes őszinteség, hanem teljes elfogadás

van. Az Atya és a Fiú nemcsak gondolataikat osztják meg egymással, hanem önmagukat is. A szeretet

szüntelen dialógusa az Atya és a Fiú között a Szentlélek. Clairvaux-i Bernát mondja: „A Szentlélek a

szeretet csókja.” Azzal, hogy Isten emberré lett kinyilatkoztatta számunkra, hogy Ő természeténél

fogva dialógus, imádság. Isten a legmélyebb létében, maga az ima.

Szűz Mária nem szeretne mást, mint bevezetni bennünket a Szentháromság titkába, Isten

életének titkába, hogy élő kapcsolatba lépjünk Istennel az ima által, hogy az, az élet legyen bennünk,

amelyet Jézus ígért nekünk.

Érdemes önmagunknál kezdeni, nem várva arra, hogy mások kezdjenek el imádkozni,

megtérni, megbocsájtani és Isten akarata szerint élni. Sziénai Szent Katalin arra a kérdésre, hogyan

kell harcolni a világban lévő rendetlenség ellen, azt mondta: „A világban lévő rendetlenség én magam

vagyok.” Isten imáink által szeretne belépni ebbe a rendetlenségünkbe és a tökéletesség útján

szeretne vezetni bennünket. Nem létezik más út azon kívül, amire Szűz Mária hív. Avilai Szent Teréz

megerősíti a Szűzanya szavait és hívását: „Csak egyetlen út létezik a tökéletességhez, ez pedig az

imádság. Ha valaki mást mond, becsap benneteket.”

Mária, ma Téged választalak édesanyámnak és királynőmnek az egész mennyei kar színe

előtt. Átadom és neked szentelem testemet, lelkemet, minden külső és belső javamat, a múlt, a jelen

és a jövőbeli jócselekedeteim minden értékét Neked adom. Mindent átadok Neked, Te rendelkezzél

velem és minden javammal, kivétel nélkül. Legyen minden a te akaratod szerint, Isten nagyobb

dicsőségére most és az örökkévalóságban. Ámen.

(Monforti Grignon Szent Lajos felajánló imája a Szűzanyának)

Mária, remény édesanyja, könyörögj érettünk!

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea