Meghívás a szentségre és a kegyelmi életre

"Drága gyermekek!
Ma arra hívlak benneteket, hogy imádkozzatok a szándékaimra.
Újítsátok meg a böjtöt és az imát, mert a sátán ravasz és sok szívet bűnre és kárhozatra csábít.
Gyermekeim, én a szentségre hívlak titeket és arra, hogy kegyelemben éljetek.
Imádjátok Fiamat, hogy Ö betöltsön benneteket békéjével és szeretetével, amelyre vágyakoztok.
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

A Boldogságos Szűz Mária múlt havi, szeptemberi üzenetében a hálaadó imára hívott
bennünket, hogy lássunk meg minden jót, amit Istentől kaptunk. A hálás szív, nem vak,
hanem látja és felismeri minden teremtményben Isten jóságát és szeretetét. A teremtett világ
a Magasságbeliről beszél, aki az örökkévalóságra és az élet teljességére teremtett bennünket.
Szívünket nem tudjuk becsapni, sem üres dolgokkal betölteni, melyek még üresebbé és
megkötözöttebbé tesznek bennünket. Szívünk becsaphatatlan, hisz tudja ki a teremtője.

Csodálatos a Mennyi Atya szeretete és türelme, amikor több, mint harmincegy éve,
most a mi időnkben Fiának, Jézus Krisztusnak Édesanyja által szól hozzánk és hív bennünket a
megtérésre, a szentségben és a kegyelemben az új életre. Az Úr hűséges marad ígéreteihez. Az ő
ígérete pedig az, hogy nem hagy árván bennünket és velünk marad minden nap, egészen a világ
végéig. A Szűzanya jelenései ezekben az időkben, Jézus ezen szavainak igazolása. A Szűzanya
jelenései is „a pusztába kiáltónak szava” és megtérésre hív, Keresztelő Szent János példája szerint.

XVI. Benedek pápa a Hit évének a megnyitásakor a következőket mondta: „Az utóbbi
évtizedekben előrehaladt a spirituális >elsivatagosodás<. Hogy mit jelentene egy Isten nélküli
világ, azt sajnos már a zsinat idején is lehetett tudni a történelem tragikus fejezeteiből, de ma
sajnos minden nap látjuk magunk körül. Elterjedt az üresség. Azonban éppen ennek a sivatagnak,
ennek az űrnek a megtapasztalásából kiindulva fedezhetjük fel ismét a hit örömét, életbevágó
fontosságát a mai emberek számára. A pusztaságban felfedezzük azokat az értékeket, amelyek
alapvetően fontosak az élet számára”.

Pontosan Szűz Mária vezet el bennünket ebből a lelki pusztaságból az élet oázisába
és arra buzdít minket, hogy éljünk a keresztény hagyomány jól bevált eszközeivel. Ez pedig
az ima és a böjt. Sok alkalommal buzdított már erre, de most újra mondja, mert tudja, hogy
a természetünknél fogva feledékenyek vagyunk és könnyen átadjuk magunkat a lustáságnak
és az élvezeteknek. Ezért fontos kihasználni ezeket az eszközöket, amelyek által eljutunk és
növekszünk a szentségben és a kegyelemben.

Az emberi természet a bűntől sebzett. A sátáni kísértés emberi gyengeségünkre és
sebzettségünkre támaszkodik. A Sátán elveszítette ugyan ragyogását, de megőrizte értelmét és
ravaszságát. Ő a hazugság atyja, a legravaszabb csábító. Tudja, hogyan kell rászedni az embert,
a legszebb fényben mutatva meg neki minden érzéki gyönyörűséget: a sikert, a gazdagságot,
a hatalmat, a dicsőséget, az élvezetet, a nyereséget… Miközben megkísért, ügyel arra, hogy
azt részigazságba csomagolva tárja elénk, elfogadhatóvá téve számunkra azt, így csábít bűnre
bennünket. Aquinói Szent Tamás ezt a következőképpen magyarázza: „és így az értelem
eltévelyedik a hamis igazság révén, az akarat pedig a látszólagos jó miatt átadja a vezetést a
rossznak”. A Sátánnak nincsenek barátai, csak rabjai, akiket támad, miután elcsábította őket.
Pontosabban ő az, aki miután becsapott és bűnre csábított bennünket „éjjel-nappal vádol minket
Isten színe előtt.” (Jel, 12, 10b).

Isten nem hagy magunkra és nem enged erőnkön felül megkísérteni bennünket. Minden
kísértést és rosszat legyőzhetünk azokkal az eszközökkel, amelyeket azzal a vággyal ad a kezünkbe
a Szűzanya, hogy szívből elfogadjuk, és életté váltsuk azokat.

Remete Szent Antal mondja: „Láttam a csapdákat, melyeket az ellenség helyezett el szerte
a világban és nagyot sóhajtva kérdeztem: >Képes-e bárki is megmenekülni ezektől?< És akkor
hangot hallottam: >Az alázatosak<”.

Szűz Mária, az Úr szolgálója tud leginkább megtanítani bennünket az alázatra. Az ő
alázatában való részesedésünk a legjobb út, ahhoz, hogy megismerjük Őt. Mária, az Istenszülő
megtapasztalta a kegyelem legdrágább ajándékát: az emberi tekintetek elől való elrejtőzést, a
mérhetetlen szegénységre és alázatra való vágyakozást, ez pedig az Isten imádása. Pontosan
ez az alázat, ez a kiüresedés foglalja magába minden öröm titkát, mert Istennel teljes. Ennek
a kiüresedésnek a keresése Isten Anyjának legbuzgóbb tisztelete. Megtalálni őt, azt jelenti
megtalálni Máriát. És elrejtőzni az Ő mélységében azt jelenti, telve lenni Istennel úgy, ahogyan Ő
Istennel teljes, és részt venni az Ő missziójában, elvinni Istent minden embernek.

Hadd énekeljen szívünk hálaéneket Máriának, aki boldog, mert mi mindannyian az Ő
engedelmessége által természetfeletti életet kaptunk, kegyelemben és szentségben.

Könyörögjünk:
Szeplőtelen Szűz fogadd el az én Igenemet, melyet az Úr hívására mondok ki. Kérlek
Téged, őrizd meg a Te Igenedben, amely oly csodálatosan következetes. Add nekem azt az
örömet és reményt, amelyet Erzsébetnek adtál át, amikor az ő szegényes házában léptél. Add,
hogy a lelkek üdvössége iránti szeretetem fáradhatatlan misszionáriusoddá tegyen, szegénnyé
a dolgok birtoklásában, de érzéseimben kristály tisztává és egészen szabaddá, hogy valóban
másoknak tudjalak ajándékozni. Tégy alázatossá és engedelmessé egészen a kereszthalálig,
hogy eggyé váljak Krisztussal – az Istennel, aki lejött az Égből, hogy megszerezze számomra az
üdvösséget.
Ó, Mária rád bízom mindazokat, akikkel az életem folyamán valaha is találkoztam és
azokat is akikkel, ezután fogok találkozni a hit útján! Világosítsd meg utunkat, melegítsd fel
szívünket, vezess el bennünket az Atyai házba, a végtelen Szeretet dicsősségébe! Ámen.
(Angelo Comastri)

fra Ljubo Kurtović
Fordította: Sarnyai Andrea
Comments