A Szűzanya jelenlétének kegyelme

Međugorje, 2013. április 25-én

A Boldogságos Szűz Mária ezzel az üzenetével, úgy ahogyan a korábbiakkal is szeretné

felébreszteni Isten utáni vágyunkat, amely létünk legmélyebb alapja. Életünk ezen alapjának

felfedezéséhez vezető út, az ima. Az imádság megnyit és elvezet a hit és a bizalom valóságához.

A Szűzanya a természetből vett képet, vagyis a virágot használja. A virág azért tud élni, mert

megnyílik a napsugár melegére. Így van a mi lelki életünkkel is. Szívünk nem nyílik meg

önmagától, mechanikus módon, valamilyen előre meghatározott törvényszerűség által. A szív

megnyílása szabadságban, akaratunk szabad beleegyezésével történik Isten hívására és biztatására.

Istennel való találkozásunkban mindig Isten a kezdeményező. Mindig Isten teszi meg az első

lépést felénk, a válaszunkra várva. Ezért mondja Jézus: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki

meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3,20).

Az a virág, amelyről a Szűzanya üzenetében beszél, szívünkhöz hasonló. Szívünk annyira

él, amennyire megnyílik a világosságra, Isten Szívének és szeretetének melegére és sugaraira. A

szív az a hely, ahol az ember Istennel találkozik. A szív az ember belső valósága, mely el van

rejtve a tekintetek elől. A szív megnyilvánulása külső viselkedésünk, tetteink és szavaink.

Ugyanakkor viselkedésünk és szavaink eltakarhatják azt, ami a szívünkben van. Az ember

birtokolja azt a szörnyű képességet, hogy képmutató lehet. Csakis Isten a szívek és vesék

vizsgálója. Istent nem tudjuk becsapni úgy, mint embertársainkat. Az ember a szemével lát, az Úr

azonban azt nézi, ami a szívben van.

Szükséges, hogy mélyebben bensőkbe, vagyis szívünkbe tekintsünk. Sajnos, általában

a felszínen élünk, sekélyes a lelki életünk. Önmagunkat sem ismerjük, mert szívünk elaludt és

bezárult. Ezért figyelmeztet bennünket a Szűzanya arra, hogy mennyire távol vagyunk szívétől.

Testben élünk, amely könnyen a külső dolgok felé vonz. Könnyebben hajlunk afelé, amit látunk,

hallunk és a felszínesen megélünk.

Jézus gyakran figyelmezteti hallgatóit, hogy szívük zárkózott és kemény és késedelmes a

hitre. Ez a szív a világ mértéke szerint alakított és rövid ideig tartó értékekre alapoz, ellentétben

az evangéliumival. Az, az út, amelyet Szűz Mária mutat és, amelyre buzdít az ima, amely bevezet a

hitbe. Az imádság és a hit nem különálló valóság, amelyek létezhet önmagukban. Az ima és a hit

együtt jár. Amennyit imádkozunk, annyira hiszünk és fordítva.

A ma élő embert megfertőzte a szüntelen aktivitás és szükséges számára, hogy hatékony

legyen. Ilyen környezetben elvárják tőle, hogy önmagából egyre többet és többet adjon

másoknak. Mit adhat? Azt tudjuk adni, amit kaptunk, és amink van. Azt tudjuk elfogadni Istentől,

amit kértünk, amiért imádkoztunk. Ő sohasem fog és nem is szeretne erőszakkal belépni

szívünkbe és életünkbe.

Jézus, aki Isten Fia, ugyanígy imádkozott és virrasztott. Ha Jézuséi akarunk lenni, akkor

nem marad más, mint rálépni arra az útra, amelyet Ő mutatott nekünk. De Jézus nemcsak utat

mutatott számunkra, hanem Ő a mi Utunk, Igazságunk és Életünk. Segítsünk mennyei

Édesanyánknak, Máriának, hogy Ő segíthessen nekünk eljutni Jézushoz, az élet és minden

teljesség forrásához.

Imádság

Szűz Mária, köszönjük jelenléted és hozzánk, gyermekeidhez való türelmed. Köszönjük,

hogy nem mondasz le rólunk, akkor sem, amikor távol vagyunk szívedtől. Köszönjük édesanyai

szívedet, amely szüntelenül hív bennünket, gyermekeit, akik elveszünk a számításainkban, életünk

szorongásaiban és felszínességében. Köszönjük, hogy szüntelenül, újra és újra Igent mondasz

Istennek. Köszönjük nyitott szívedet, amely által Isten ma is hív és magához vonz bennünket.

Hála neked minden szívért, amely lelkileg felébredt, látóvá lett és meggyógyult međugorjei

jelenléted által. Szavaid, amelyeket hozzánk intézel, és amelyek Szeplőtelen Szívedből fakadnak,

érintsék meg szorongó, kemény és zárkózott szívünket, hogy felfedezhessük az öröm teljességét,

amelyet Isten szeretni ajándékozni számunkra. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea