A Szűzanyával a szentség felé

A hit évében vagyunk, amelyet XVI. Benedek pápa hirdetett meg. Ő maga is mondja,

hogy a hit évét és az új evangelizációt nem a II. Vatikáni zsinat évfordulója miatt látta fontosnak,

hanem azért, mert nagy szükség ma arra, hogy hangsúlyozzuk a hit fontosságát és a Krisztushoz

tartozás szépségéről és öröméről való tanúskodást. A Szentatya szól a növekvő lelki ürességről,

amely egyre jobban terjed az emberi szívekben. Arról is beszél, hogy Isten elfeledése uralkodik

napjainkban, és egyre növekszik a távolság a hit és az élet között. A személyes hit elégtelen

ismerete uralkodik. Amit nem ismerünk, azt nem tudjuk megszeretni. Minden negatívitás ellenére

az emberben nem szűnhet meg, azaz alapszükséglet, hogy választ adjon életének végső értelmére.

Az emberben szüntelen szomjúság marad Isten után. Olyan szomjúság ez, amelyet senki és

semmi nem tud betölteni, csak egyedül Isten.

Ebben a lelki pusztaságban, amely egyre nagyobb méreteket ölt az emberi szívekben,

Međugorje immár 32 éve nyújt lelki oázist, amelyben a hívők világosságra lelnek a szentség felé

vezető útjukon. A Béke Királynője édesanyai hangja halkan és állhatatosan hívja gyermekeit.

Meghallják mindazok, akik akarják és vágynak rá.

A szentség útján lehetetlen növekedni a hit ajándéka nélkül. Ha a hit Isten ingyenes

ajándéka is, szükséges azt ápolni, megőrizni és megtartani. Isten azoknak ajándékozza a hitet, akik

készek befogadni. Isten sohasem erőszakos, mindig önmagát ajándékozza.

Krisztus hit nélkül nem tud a szívünkben lakozni. A Krisztusba vetett hit által lesz „Isten

ereje” jelen az életünkben. Csakis a hit által fogadhatjuk el Krisztust és az Ő egyházát, mint

utunkat, életünket és üdvösségünket. Hit nélkül élet nélküli keresztényekké leszünk, vagyis csak

a nevünkben leszünk azok. A hit nem az értelem beleegyezése valamilyen igazságba, hanem

személyes találkozás, belépés az Istennel való élő kapcsolatba, amely akkor válik lehetségessé, ha

kilépünk önmagunkból.

A hit ezen útján Isten elküldi és nekünk ajándékozza Fiának Édesanyját. Jelenései

által közelebbről is felismerjük Isten gondoskodását. Látjuk, hogy Isten mennyire mellénk és

üdvösségünk mellé állt. Szavaiban a gyermeki szív felismeri Égi Édesanyjának szavait. „Drága

Gyermekek! Ma is veletek vagyok az imádságban, hogy Isten még erősebb hitet adjon nektek.

Gyermekeim, kicsi a ti hitetek és nem vagytok tudatában annak, hogy ennek ellenére sem vagytok

készek kérni Istentől a hit ajándékát. Veletek vagyok és szüntelenül közbenjárok mindnyájatokért

Istennél, hogy hitetek mindig élő, örömteli és Isten szeretetében teljes legyen. Gyermekeim,

életetekkel tegyetek tanúságot hitetekről és imádkozzatok, hogy a hit napról napra növekedjen

szívetekben.”

Az ember alapszükséglete a hit és a bizalom. Nem tudunk igaz emberré válni az egymásba

vetett bizalom ajándékozása és elfogadása nélkül. Amint Julia Kristeva mondja „kimondhatatlan

szükséglet hinni” mindenkiben, hinni az emberben. Isten az emberben lévő hit és bizalom alapja.

Ő az alapja a jobb jövőbe vetett bizalomnak és reménynek, az ember örökkévalóságának és az

emberi történelemnek.

Az Isten felé vezető utunkon Szűz Mária segítségünkre van jelenlétével és bátorító

szavaival. Ezért hív bennünket az imádságra. Az imádság és a hit nem különálló valóság. Az

imádság szoros kapcsolatban van a hit valóságával. A hit Krisztushoz kapcsolódik és a belé vetett

bizalom kifejeződése, az imádság pedig önmagunk felajánlása Krisztusnak, hogy Ő fogadjon

el és alakítson át bennünket. A hit saját tehetetlenségünk elismerése és Isten gondviselésére

való hagyatkozásunk, az imádság pedig egzisztenciális odafordulás Isten felé, amelyben Ő

ürességünket a Szentlélek erejével tölti be. Az imádság Istenbe vetett hitünk megvalósítása és

aktualizálása. Imádság nélkül üresek maradunk és semmit sem tudunk adni másoknak. Csak azzal

tudunk másokat táplálni, amit Istentől kapunk.

Imádság

Szeplőtelen Szűz, leggyöngédebb Édesanya, Te örömmel teljes vagy, mert Jézus életét és

határtalan gazdagságát, istenségét ajándékozta nekünk. Mária, hogyan lehet téged nem szeretni és

áldani irántunk való hatalmas szeretetedért? Te valóban úgy szeretsz bennünket, ahogyan Jézus

szeret minket. Szeretni azt jelenti, odaadni mindent, önmagunkat is. Te teljesen átadtad magad a

mi üdvösségünkért. Az Üdvözítő ismerte édesanyai szíved titkát és határtalan gyöngédségedet. A

haldokló Jézus utolsó lélegzetvétele előtt Rád, bűnösök menedékére bízott bennünket. Mária, te a

kereszt alatt egyenesen állsz, úgy, mint a pap az oltárnál, és felajánlod értünk az édes Emmanuelt,

a velünk az Istent, a te szeretett Jézusodat. Ó vértanúk Királynője, reménységünk! Szeretünk és

áldunk téged örökkön örökké. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea