Örömmel éljétek meg hiteteket!

    "Drága gyermekek! Örömteli szívvel arra hívlak mindnyájatokat, hogy éljétek meg hiteteket, 
és szívvel és példával tegyetek tanúságot minden helyzetben. Döntsétek el gyermekeim, hogy 
távol lesztek a bűntől és a kísértéstől, és legyen szívetekben a szentség öröme és szeretete. 
Gyermekeim, szeretlek titeket és közbenjárásommal a Magasságbeli előtt kísérlek benneteket. 
Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

    Szűz Mária az egyház igazi édesanyjaként együtt jár velünk, Fiának, Jézus Krisztusnak 
egyházával. Láthatjuk ezt ebből az üzenetből is, amelyet a hit évében intéz hozzánk.
    XVI. Benedek pápa ezt az évet a hit évévé nyilvánította. 2012. október 11-én nyitotta meg 
a hit évét, amely 2013. november 24-én ér véget Krisztus Király vasárnapján. A hit évének 
megnyitásakor a pápa a következőket mondta:  „Az elmúlt években a lelki élet ’elsivatagosodását’ 
kellett megtapasztalnunk… Az üresség vesz minket körül. De éppen ennek a sivatagnak, ennek az 
ürességnek a megtapasztalása az, amelyből kiindulva újra felfedezhetjük mindannyiunk számára a hit 
örömét, fontosságát az élet szempontjából… A megélt hit megnyitja az ember szívét az Isten kegyelmére, 
amely megszabadítja őt a pesszimizmustól. Ma még inkább, mint korábban bármikor evangelizálni 
annyit jelent, mint tanúságot tenni egy új életről, amelyet Isten átformált, hogy utat mutathassunk.”
Mária, Égi Édesanyánk az igazi hit megélésére buzdít bennünket, hogy hitünk
tanúságtétellé váljon mások számára. Ma sok kereszténynél azt lehet tapasztalni, hogy megvallott 
hitük és mindennapi életük között szakadék van. Ez a mai idők egyik negatív jellemzője. A 
közömbösség, az agnoszticizmus és az ateizmus akadályozza az élet értelmére adható válasz 
megtalálását.
    A társadalomban egyre jobban érzékelhető az Isten hiánya. Isten kinyilatkoztatásának 
története, amelyről a Biblia szól, távoli múltnak tűnik. 
    Ezért jön el hozzánk Szűz Mária, hogy segítsen nekünk mélyen és erősen hinni Istenben. 
Ő édesanyaként hív bennünket, de nem kényszerít. Szabadon eldönthetjük, hogy úgy élünk-e 
mintha nem létezne Isten, de tudnunk kell, hogy ez a választás nem jelent sem szabadságot, sem 
autonómiát. Isten önmagát ajándékozza, de nem kényszeríti az embert. Isten az ő szabad 
szeretetében megosztotta velünk emberi egzisztenciánkat és magára vette emberi sorsunkat. Csak 
Isten tudja átváltoztatni életünket, nélküle magányosakká és elveszettekké válunk.
    A Szűzanya, édesanyaként nem egy ötlet vagy ideológia felé vezet, hanem élő személyhez, 
Jézus Krisztushoz, akit ő ismer a legjobban. Jézust megismerve, mind jobban megismerjük 
önmagunkat is. A személyes találkozás és Krisztus mélyebb megismerése nélkül ismeretlenek
maradunk önmagunk számára is. Jézusban felfedezzük igazi identitásunkat, ez pedig az, hogy 
Isten gyermekeinek hívnak minket és azok is vagyunk.
    Hitünket megélni azt jelenti, megengedni azt, hogy átalakuljunk. A Jézusba vetett hit 
átalakítja értelmünket, szívünket, akaratunkat, tekintetünket és emberi kapcsolatainkat. A Jézusba 
vetett hit által felfedezzük, hogy csak zarándokok vagyunk és Jézus atyja a mi Atyánk is. 
Felfedezzük, hogy Jézus a testvérünk, ahogy ezt Assisi Szent Ferenc szerette mondani. 
    A hit által kapcsolatba lépünk, élő kapcsolatba. És így magától érthető, hogy kilépünk 
önmagunkból. Nekünk, embereknek fontos, hogy bizalmunkat valakibe helyezzük és viszonzásul 
valaki bizalmát élvezzük, mert nem maradhatunk emberek, ha nem nyújtunk és fogadjuk el 
mások bizalmát. Fel lehet-e úgy nőni, hogy nem bízunk a szüleinkben, valakiben, aki a világra 
hozott bennünket? Lehet-e úgy növekedni, hogy valakit nem ajándékozunk meg a bizalmunkkal, 
még ha azzal, csak egy kicsit nyílunk is meg a szeretetre? Julia Kristeva írja „kimondhatatlanul 
szükségünk van arra, hogy higgyünk” mindenkiben, pontosan mindenkiben, az emberben.
    Ma nem csak az Istenbe vetett hit válságát éljük, hanem az életbe, a jövőbe, a szeretetbe, 
az emberbe vetett hit válságát is. Mindezek a válságok az Istenbe vetett hit válságából fakadnak, 
vagyis egyik a másikkal együtt jár. Az emberiség jövője a hitre való alkalmasságtól függ. Hit nélkül 
nem lehetünk igaz emberek. Elképzelhetjük, milyen lenne az életünk, ha nem bíznánk egyetlen 
emberben sem, az a pokol előíze lenne.
    Ezért fontos újra megtanulni hinni, hogy Isten a Krisztusba vetett hitet ültethesse a 
szívünkbe. A mai világ az evangéliumi görögök példája szerint kiált, akik kérték az
apostolokat: „Látni szeretnénk Jézust” (Jn 12,21).
    Csak akkor tudjuk megismerni és megmutatni Őt másoknak, ha követjük égi
Édesanyánkat.

    Imádság
    Szűz Mária, te nem hunyod be szemed életünk valósága és szívünk jelenlegi helyzete 
előtt. Minden következetlenségünk ellenére köszönjük Neked, hogy nem mondasz le rólunk. Te, 
aki kegyelemmel teljes vagy, Istennel teljes vagy, kitartóan tükrözöd felénk Isten irántunk való 
türelmét. Ebben az üzenetben is örömteli édesanyai szívedet ismerjük fel. Köszönjük, hogy arra 
az örömre szeretnél elvezetni bennünket, amelyet szívedben hordozol. Imádkozz értünk, hogy 
megtapasztalhassuk ezt az örömet, amellyel csak Isten tud megajándékozni bennünket. A hit 
világossága, amely Tőled jön, ragyogja be azon szíveket, amelyek sötétségben és kétségbeesésben 
vannak, hogy megtapasztalhassák Isten mindenható átalakító erejét. Ámen.

fra Ljubo Kurtović
fordította: Sarnyai Andrea
Comments