Meghívás az új életre

 

"Drága gyermekek!

Imádkozzatok, és legyetek annak tudatában, hogy Isten nélkül por vagytok.

Ezért fordítsátok gondolataitokat és szíveteket Isten és az imádság felé.

Bízzatok az Ő szeretetében.  Gyermekeim, Isten lelkében mindannyian meghívottak vagytok, hogy tanúságtevők legyetek. Gyermekeim értékesek vagytok, és a szentségre, az örök életre hívlak benneteket. Ezért legyetek annak tudatában, hogy ez az élet mulandó.

Szeretlek titeket, és a megtérés új életére hívlak benneteket.

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

(Üzenet, 2014. május 25.)

 

            A Szűzanya üzenete első látásra jól ismertnek tűnhet, olyannyira, hogy könnyen félre is dobhatjuk. Valóban, a Szűzanya nem mond semmi újat. De, vajon azt, ami már jól ismert számunkra, komolyan vesszük-e, elfogadjuk-e? A Szűzanya szükségét látja a szüntelen ismétlésnek, hogy a számunkra jól ismertet újjá tegye. Égi édesanyánk látja és tudja, hogy a számunkra jól ismertet nem váltottuk valóra életünkben, ezért ismétel, beszél, hív. A Szűzanya jelenéseinek értelme abban áll, hogy emlékeztessen bennünket arra, amit már tudunk, azért, mert úgy élünk, mintha nem tudnánk.

            A Szűzanya, égi édesanyánk nem szűnik meg az ég felé, vagyis Isten felé vonzani bennünket. Ezért mondja: „Fordítsátok gondolataitokat és szíveteket Isten és az imádság felé.” Ő jól tudja, milyen csodák történnek a szív megnyílásakor. Mária „megnyitotta szívének ajtaját”, hogy az Ige Testté lehessen, lehetővé téve így „az új teremtést” – leszállva az égből a földre – egyesül Isten és ember.

            Isten „új születést” kínál számunkra, amelyre hivatottak vagyunk, de csakis saját beleegyezésünk révén, Mária példája szerint. Ahhoz, hogy igazi megújulás történjen bennünk, szükséges a szív beleegyezése, amely által Isten elfogadása vagy elvetése történik. Isten, aki a szeretet tiszteli teremtményeinek szabadságát és úgy ajándékozza magát nekünk, mint az, aki lehajol lábunkhoz, hogy rabszolgaként megmossa azt. Fel akar emelni és szabaddá akar tenni önmagunktól, logikánktól és gondolkodásmódunktól, amely halálba és nem az igazi, új életbe vezet.

            Ha ideálként tekintünk arra, akire vágyakozunk, égi Édesanyánkra, akkor nem járhatunk máshogyan ezen a földön, csak úgy, mint Ő. Istennek kimondott „igenjével” beleegyezett „élete elvesztésébe” Jézus logikája szerint: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” (Mt 10, 39). Kész volt a hitben járni, azon az úton, amelyen Isten vezette. Jézus édesanyjának élete Istennel való út volt. Végigjárta hitünk útját. Hittel teljes életében találkozunk: meglepetéssel, csodálkozással, gondolkodással, csodálattal, akadállyal és zavartsággal is. Hinni azt jelenti, járni, remélni, elesni és felállni. Azt jelenti úgy élni, mint a vándor, aki nem tudja hol fog ma aludni és azt sem, hol fog holnap enni. Hitben élni fárasztó és kínos, mint sötét éjszakában járni. A hit útján Isten nem ígér mást, mint hűségét és jelenlétét. Isten a legtöbbet adja, önmagát és ez a legszükségesebb számunkra. Rajtunk áll, hogy hűségesek akarunk-e maradni Istennek adott ígéretünkhöz. Isten sohasem csapta be azt, aki benne bízott.

            Míg a földön élünk szükségünk van a hitre és a reményre, úgy, mint hajókra, amelyek hordoznak bennünket. Amikor majd színről-színre meglátjuk Istent, nem marad más csak a szeretet, az élet teljessége és a szépség, amelyre szomjazunk. Ha lesz bátorságunk a hit útján járni, meg fogjuk tapasztalni Isten ígéreteinek és ajándékainak igaz voltát. Így válunk szeretetének és mindenhatóságának tanúivá.

 

            Könyörögjünk

            Szűz Mária könyörögd ki számunkra a kegyelmet, hogy a te szemeddel szemléljük Krisztust, hogy szíved szerint tudjuk e világra szülni, amely éhezik Istenre és szüksége van Rá. Imádkozd ki számunkra a kegyelmet, hogy ki tudjunk tartani útjainkon, akkor is, ha ezek az utak saját Kálváriánkra és halálunkhoz vezetnek. Járj közben értünk, Szűz Mária, hogy Isten kegyelme által új teremtményekké váljunk. Imádkozz velünk és értünk, hogy életünk folyamán mi is megélhessük, hogy Isten a régiből újat teremt, beteljesíti a várakozást, szegénységünkből, sikertelenségünkből és a semmiből tökéleteset alkot. Könyörögd ki számunkra a hitet, amely által lényünk – minden várakozásunkat felülmúlóan – megújul. Ámen.

 

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea