MENJETEK EL GYÓNNI!

Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra." (2014. március 25.)

A Szűzanya egyik első međugorjei üzenetében így szól: „Béke, békének kell uralkodnia 

az ember és Isten között és az emberek körében.” A békéhez szükséges megteremteni bizonyos 

feltételeket. A béke Isten ajándéka. Ahhoz, hogy be tudjuk fogadni ezt az ajándékot, elő kell 

készíteni szívünket. A bennünk, közöttünk és Istennel való békénk első feltétele a szentgyónás.

Idézzük emlékezetünkbe a Szűzanya szentgyónásra hívó üzeneteit: „Ma gyónásra 

hívlak mindnyájatokat, akkor is, ha néhány nappal ezelőtt gyóntatok… Az Istennel való 

kiengesztelődésre hívlak benneteket! Arra hívlak titeket, hogy úgy nyissátok ki szívetek ajtaját 

Jézusnak, ahogyan a virág kinyílik a napfény hatására. Gyermekeim, nem tudjátok megvalósítani 

a békét, ha nem vagytok békességben Jézussal… A szentgyónás legyen megtérésetek első 

cselekedete, és azután, drága gyermekeim döntsetek a szentség mellett. Megtérésetek és a szentség 

melletti döntésetek még ma és ne holnap kezdődjön el… Gyermekeim, a szentgyónás által 

nyissátok meg szíveteket Istennek… Ebben a nagyböjti időben nyissátok meg szíveteket Isten 

irgalmára. A Mennyei Atya mindnyájatokat ki szeretne szabadítani a bűn rabságából. Ezért, 

gyermekeim használjátok ki ezt az időt és a gyónásban, az Istennel való találkozás által hagyjátok 

el a bűnt és döntsetek a szentség mellett… Drága gyermekek! A lemondás, az ima és a bűnbánat 

ezen idejében újra hívlak benneteket: Menjetek, gyónjátok meg bűneiteket, hogy a kegyelem

megnyissa szíveteket és engedjétek, hogy megváltoztasson benneteket.”

Ezek a hívások édesanyai szívből szólnak hozzánk. Egyszerűek, de követelményeket 

állítanak elénk. Ezekben a hívásokban azt a mély édesanyai vágyat fedezzük fel, hogy életünk 

teljes és igazán boldog legyen. A Szűzanya üzeneteiben imára is hív, abban a reményben, hogy 

meghalljuk szavait és életre váltjuk azokat.

Az embernek a legnehezebb elismernie azt, hogy bűnös. Az ember Istenhez való 

visszatérésének feltétele annak felismerése és beismerése, hogy bűnös. Az ember képességeivel 

és erejével nem tudja megérteni és elviselni a bűnösség érzését. Bűnösségünk megértése és 

elfogadása a Kegyelem ajándéka. Ha őszintén tekintek Isten fényébe, mindig fogok találni 

olyan „dolgokat” önmagamban, amelyek nem Istenben és Istenért vannak, nem a szeretet 

szolgálatában állnak. Nehéz meggyónni bűneinket, különösen gőgünk miatt. Nem elég egyes 

bűnöket meggyónni. Ez kevés. Fontos elhagyni a bűnt. És ez a probléma. Ha valaki megállna 

a bűnök meggyónásánál, akkor az nem lenne szentség. A gyónás szentségének lényege a 

bűnbánat, a megújulás, a megtérés, az új élet kezdete. A szentgyónás szentsége egyenesen gőgünk 

gyökereibe talál. Minden bűn gyökere a büszkeség és a gőg: elég vagyok önmagamnak, jogom van 

önmagamhoz, van jogom gyűlölni és van jogom a vágyaimhoz, az életemhez és a halálomhoz. És 

az ember lelke és teste beteg a büszkeségtől. Az ember éppen gonoszságában akar olyan lenni, 

mint az Isten. A paptestvér előtt való gyónás mélyen megalázó. Fáj, lealacsonyít, erősen bántja, 

mélyen eltalálja az ember büszkeségét. Bűnösként állni a testvér előtt olyan szégyen, amely szinte 

elviselhetetlen. A gyónásban szégyenteljesen meghal a régi ember, hogy megszülethessen az új 

ember. Jézus felvitte a keresztre a bűnös szégyenteljes halálát és így váltott meg bennünket.

A testvér előtti konkrét bűn meggyónásában nagy fájdalommal, szégyenteljes módon

meghal a régi ember. Mivel ez a megalázás annyira fájdalmas, hogy újból és újból azt gondoljuk, 

hogy kikerülhetjük a testvér előtti gyónást. Szemünk annyira megvakult, hogy többé már nem 

látja az ígéretet és ennek a megalázottságnak a gyönyörűségét. Senki más, csakis Jézus Krisztus 

az, aki nyilvánosan elszenvedte helyettünk a bűnös szégyenteljes halálát. Így egyedül a Jézus 

Krisztussal való közösségünk vezet a gyónáson keresztül a szégyenteljes halálba, hogy valóban 

részesüljünk keresztjében. Krisztus keresztje megsemmisít minden gőgöt. Nem találhatjuk meg 

Jézus Krisztus keresztjét, ha félünk elmenni arra a helyre, ahol azt megtalálhatjuk, vagyis oda, ahol 

nyilvánosan meghal a bűnös. Elutasítjuk keresztünk hordozását, ha a szentgyónásban szégyelljük 

magunkra venni a bűnös szégyenteljes halálát. A gyónásban elfogadjuk a keresztünket. A testvér 

előtti mély testi-lelki fájdalmas megalázottságunkban, amely Isten előtti megalázottságot is jelent, 

úgy tapasztaljuk meg Jézus Krisztus keresztjét, mint üdvösségünket és boldogságunkat. Meghal a 

régi ember, de Isten aratott győzelmet fölötte. Így már részünk van Krisztus feltámadásában és az 

örök életben.

A szentgyónásban átlépünk az új életbe. Ott, ahol gyűlölik, beismerik és megbocsájtják 

a bűnt, ott megszakad a múlttal való minden kapcsolat. „A régi elmúlt.” És ott ahol szakítanak 

a bűnnel, megtérés történik. A gyónás megtérés és újjászületés. Krisztus valami újat kezdett el 

velünk.

A szentgyónásban átlépünk a biztonságba. Hogyan lehetséges az, hogy a bűnök 

megvallása könnyebb Isten előtt, mint a pap előtt? Isten szent és bűn nélkül való. Ő igazságos, 

a rossz ítélőbírója és minden engedetlenség ellensége. A pap viszont bűnös, ahogyan mi is. Ő 

saját életéből ismeri a titkos bűn éjszakáját. Nem könnyebb-e utat találnunk a paphoz, mint a 

szent Istenhez? Ha nálunk fordított a helyzet, meg kell kérdeznünk, nem csaptuk-e be gyakran 

magunkat bűneink Isten előtti meggyónásával? Nem gyóntunk-e meg bűneinket sokszor 

magunknak és nem bocsátottunk-e meg önmagunknak? Nincs-e számos vereség és erőhiány 

keresztény engedelmességünkben és ennek vajon nem az, az oka, hogy önmegbocsátásban élünk 

és nem bűneink valódi megbocsátásában? Az önmegbocsátás soha sem tud elvezetni bennünket a 

bűnnel való szakításhoz. Csak Isten Igéje tudja ezt megtenni, amely megítél és kegyelmet oszt. Ki 

biztosít bennünket arról, hogy a bűn beismerésével és a megbocsátással nem vagyunk magunkra 

hagyatva, hisz, itt az élő Isten? Ezt a biztonságot Isten a testvér által ajándékozza nekünk. A 

testvér leleplezi az önámítást. Aki meggyónja bűneit a testvér előtt, az tudja, hogy nincs egyedül, 

a testvér valóságán keresztül Isten jelenlétét éli meg. Ha gyónáskor egyedül vagyok, minden 

sötétségben van, de a testvér előtt a bűnnek ki kell lépnie a fényre. Mivel a bűnnek láthatóvá kell 

lennie, jobb, ha ez ma, a testvér és közöttem történik, mint a fényben az ítélet napján. Kegyelem, 

hogy be merjük ismerni bűneinket testvérünknek.

A feltámadáshoz a kereszten át vezet az út, a régi ember szégyenteljes halálán át a gyónás 

szentségében. Nem tudunk feltámadni, ha nem vagyunk készek meghalni. Az ilyen haláltól való 

félelem miatt az ember abba a veszélybe kerülhet, hogy a szentgyónásban is megpróbálja igazolni, 

felmenteni önmagát. A szentgyónásban fontos megengedni Istennek, hogy Ő igazoljon, mentsen 

fel bennünket. A szentgyónás lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a Mennyei Atya szeretetét. A 

gyónásban újra megtapasztalhatjuk a bűneinkből való feltámadást. Mert a bűn zsoldja a halál, a 

szentgyónás pedig új élet, amelyet Isten ad. Ez azt jelenti, hogy megtapasztaljuk és halljuk az Atya 

szavait: „Ez az én fiam, leányom halott volt, most pedig él.”

A bűn olyan lelki valóság, amely szembe állít bennünket Istennel. Ha az ember 

eltávolodott Istentől és az Ő világosságától, akkor a bűne is láthatatlan valósággá válik, amely 

mérgez és öl. Isten nélkül lelki sötétségben élünk. A bűn pedig fél a világosságtól, így mérgezi a

teljes emberi életet. A gyónás által a szív sötétségébe árad az evangélium világossága. Amikor a 

bűn a gyónás által kilép a fényre, világosságra kerül, hatástalanná válik. A kimondott és beismert 

bűn elveszíti erejét a szentgyónás által.

Merjünk meghalni önmagunknak, hogy Krisztus feltámadása által az élet teljessége 

lehessen osztályrészünk. VI. Pál pápa az alázat és öröm szentségének nevezte a szentgyónást. 

Fontos, hogy alázattal elismerjük nyomorúságunkat, hogy megtapasztalhassuk a megbocsátás 

örömét. A megbocsátás azonban nemcsak a mi örömünk, hanem mindenekelőtt Isten öröme 

afelett, hogy visszatértünk hozzá. 

Mária, az Úr alázatos szolgálóleánya vezessen el bennünket Krisztus életének teljességére.

Imádság

Szűz Mária neked szentelem mindazt, amit még nem ajánlottam fel, amit nem adtam 

neked, vedd el, kérlek, édesanyám. Érintsd meg, tisztítsd meg és győzd le bennem azt a félelmet, 

amelynek nem is vagyok tudatában. Magamhoz szeretnélek venni, lényem legmélyébe, úgy, 

ahogyan János apostol, amikor hallotta a keresztre feszített Jézus rendelkezését: Fiú, íme a te 

édesanyád! Úgy öltöztess önmagadba, ahogyan a Szentlélek árnyéka borított be Téged. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea