Az egyházi év liturgikus rendjében a nagyböjt előtti időszakhoz érkeztünk. Nagyböjtben az egyház a bűnbánatra és a megtérésre hív. A Szűzanya, mint az Egyház Anyja együtt halad az Egyházzal, Fiával, s velünk, gyermekeivel. Ezen üzenetével is a megtérésre hív bennünket. Szüntelen meghívás ez az isteni megújulásra, mely bennünk kíván élni. Ebben az evangéliumi meghívásban és Mária hívásában sincs újdonság, mégis újat kívánnak hozni bennünk, ezért valóban meg kell élnünk és vágyakoznunk kell rá. Valami új csak a megtérés és az Isten útján való haladás által bontakozhat ki, melyből a megújult élet öröme fakad. A megtérésre való hívás, örömre való meghívást jelent. Ezért mondja nekünk a Szűzanya: „… Drága Gyermekek, a teljes megtérésre hívlak benneteket, hogy szíveteket öröm tölthesse be (1990.06.25)… Azt szeretném, hogy mindannyian boldogok legyetek, de a bűnnel ez senkinek sem lehetséges.” (1987.02.25.)

Márk evangéliuma tanúskodik Jézus első szavairól, melyeket nyilvános működésének kezdetén mondott: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15). Ezzel nevezte meg Jézus közénk, emberek közé való jövetelének okát, pontosabban, hogy meghívjon bennünket a megtérésre, az új Isteni életre, a Mennyei Atyával való közösségbe. Erre az Isteni hívásra való válasz megtérő és bűnbánó állapotot követel egy egész életen át. Lehet, hogy nem tűnik vonzónak, mert amikor Istenről beszélünk, mindjárt a bűneinkre gondolunk. A bűnnek és a bűnbánatnak arra kellene ösztönöznie bennünket, hogy Istenhez emeljük tekintetünket. Nem kell a hibáink körül forognunk, hanem Isten szeretetére kell tekintenünk, mely egyedül képes átalakítani életünket. Jézus arra hív bennünket, hogy bizalommal forduljunk felé, mert a földön egyedül neki van hatalma a bűnök megbocsátására. Jézus megtéréshez kapcsolódó követelményei nem annyira a külső bűnbánati cselekedetekhez kapcsolódnak, sokkal inkább a szív megváltozásához és Jézushoz való hitbéli ragaszkodáshoz. Jézus meghív, de nem kényszerít bennünket a megtérésre. Isten türelmes velünk és vár minket. Ez jól látható Lukács evangéliumában, az irgalmas atyáról és a tékozló fiúról szóló történetben. Ebben a példabeszédben kitűnik az irgalmas Atya határtalan szeretete és az ember irgalomra adott válasza. A megtérés mindig kegyelem, melyet megelőz Isten ember keresése.

A Szűzanya jelenése és üzenetei Isten kezdeményezése és ember keresésének egy módja. A Szűzanya mai üzenete megtérésre hív.  Az üzenet szavait már sokszor hallottunk az elmúlt harminc évben a medjugorjei jelenések kapcsán. Ez a legfontosabb üzenet, melyet a Szűzanya Medjugorjéban adott, ahogyan Ő ezt maga is mondja 1996. február 25-i üzenetében.

És ahogyan megboldogult Slavko Barbarić atya is írja: „Veszélyes azt állítani a Szűzanya üzeneteiről, melyekben a megtérésre hív, hogy nincs benne semmi új, hogy ezt már mondta, főleg akkor, ha tudjuk, hogy ezt Ő is a Szentírásból vette.” Mária szavai, ha nem is újak és nem ismeretlenek számunkra, akkor is lehetnek Isten szeretetének és Isten újdonságának jelei, melyeknek bennünk kell élniük. Mindig szükségünk van pozitív buzdításokra a megtérést és az új életet illetően, egészen a halálunkig.

Egy remete a következőt mondta: „Ez a hang hallatszik az ember utolsó lélegzetvételéig: ’Ma térj meg!’ Mindennap szükségünk van a megtérésre, ahogyan Szűz Mária tanít bennünket: „Drága gyermekek! Nem mondhatjátok, hogy megtértetek, mert életeteknek mindennapi megtéréssé kell válnia.” (1993.02.25.) Azonban az első megtérés akkor történik, amikor megszületik a nagy és súlyos bűnöktől való szabadulás. Az első megtérés, vagyis a lelki ébredés után sem szabadul meg az ember a megpróbáltatásoktól és a kísértésektől. Ezután következik a mindennapi harc és szembesülés Isten előtt. Ez pedig arról szól, hogy mindennap törekszem állhatatosnak lenni és lemondok mindarról, ami nem segíti lelki növekedésemet.

„Gyermekeim, döntsetek a megtérés mellett, hogy életetek igaz legyen Isten előtt” (1996.07.25) – mondja nekünk Szűz Mária egyik üzenetében. Szükségünk van arra, hogy szüntelen és minden nap megvizsgáljuk szívünket, választásainkat és útjainkat, melyeken járunk. Ez egyben a vágya és kérése a zsoltárosnak is, hogy Urunk ránk tekintsen, hogy mi is igazságban lássuk meg önmagunkban. „Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet, próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat. Nézd meg, nem járok-e téves úton és vezess az örökkévalóság útján.”

Megengedni Istennek, hogy megvizsgáljon bennünket, azt jelenti, készen lenni álláspontunk, viselkedésünk és gondolkodásunk megváltoztatására. A görög nyelvben a megtérni, metanoein azt jelenti, másként gondolkodni. A megtérés gondolatainkkal kezdődik. Máshogyan gondolkodni, új, pozitív módon. Úgy gondolkodni, hogy megfeleljen Istennek. Isten szemszögéből és perspektívájából tekinteni mindenre.

Érintsenek és bátorítsanak bennünket ma is a Szűzanya üzenetének szavai, hogy határozottan tudjunk haladni a megtérés útján, mely Isten útjára és Isten gondolataihoz vezetnek bennünket.

 Könyörögjünk: Szűz Mária, hozzád fordulok, aki Édesanya vagy. Szűzanyám, te Isten útján jártál és Fiad, Jézus szavairól és életéről elmélkedtél. Szeretném megnyitni szívemet, hogy te taníts hinni, remélni és szeretni Jézust és embertársaimat, mint önmagamat. Bátoríts bennünket, Istenszülő, hogy határozottan lépjünk ebbe a nagyböjti időbe, hogy félelem nélkül tudjunk Urunk elé állni, és megengedjük neki, hogy megvizsgálja szívünket, és így az igazságban haladjunk azon az úton, melyet Ő jelölt ki számunkra. Ne szűnj meg közbenjárni értünk Fiadnál, Jézusnál, hogy ebben a nagyböjtben szívvel fogadhassuk a megtérés ajándékát, melyet az Úr ad nekünk a nagyböjt ezen időszakában. Ez az idő ne legyen terméketlen számunkra, hanem a mi életünkben bontakozzanak ki új virágok, és az üdvösség gyümölcseit hozzák számunkra és hozzátartozóink számára. Ámen.