HAGYJÁTOK EL A BŰNT, ÉS DÖNTSETEK

A SZENTSÉG MELLETT

„Drága Gyermekek! Ma mindnyájatokért imádkozom, akik a megtérés kegyelmét kéritek. Kopogtattok szívem ajtaján, de remény és imádság nélkül, a bűnben, és az Istennel való kiengesztelődés szentsége nélkül. Hagyjátok el a bűnt, és döntsetek, gyermekek, a szentség mellett. Csak így tudok segíteni nektek, meghallgatni imáitokat és közbenjárni értetek a Mindenhatónál. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”

A Boldogságos Szűz Mária nem szűnik meg imádkozni és közbenjárni értünk. Ezt az üzenetet a legfontosabb üzenettel kezdi, - ahogyan egyszer mondta -, ez pedig meghívás a megtérésre. Ő az, aki legjobban látja gyermekei lelki állapotát, mert szeretettel telt édesanyai szívvel tekint rájuk. Ezért ebben az üzenetben is, azok a szavak visszhangzanak, melyek nem ismeretlenek számunkra, hisz annyiszor hallottuk szívből fakadó hívását. Szavaiban visszhangzik Jézus első tanításának felszólítása: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 4,17)

Hisszük és tudjuk, hogy szüntelenül meg kell térnünk és meg kell újítanunk Jézushoz vezető utunkat. Minden nap meg kell térnünk, mert természetünk rosszra hajló. A megtérés folyamata, rossz szokásaink és nem hiteles vágyaink elhagyása végigkísérnek egész életünkön.

A Szűzanya 1998. november 25-i üzenetében hív bennünket: „… A szentgyónás legyen megtérésetek első lépése, és aztán, drága gyermekek, döntsetek az életszentség mellett. Még ma kezdődjön el megtérésetek és az életszentség melletti döntésetek, és ne holnap.”

A Szűzanya ebben az üzenetében is a szentgyónás szentségének fontosságára és szükségességére hív. A kiengesztelődés szentsége nélkül lehetetlen belépni a megtérés folyamatába. A szentségek azonban nem varázsigék, hanem az élő Jézus Krisztussal való találkozás. A szentgyónás a megtérés megtapasztalása, a megtérés pedig a találkozás megélése. A Szentírás tele van ilyen és ehhez hasonló találkozásélményekkel, melyek az embereknek új és teljes életet ajándékoztak. Sajnos megtörténhet az is, hogy a legszentebb és legértékesebb valóságot hagyománnyá változtatjuk, felszínes szokássá és a szentgyónást nem igazi találkozásként éljük meg, mely gyógyít, megment és megújítja életünket. Előfordul az is, hogy a hívők meggyónnak, de nem térnek meg, így a szentség nem tölti be őket békével és örömmel. Vagy megtörténhet az is, hogy azok, akiknek a szentgyónás szentségéhez kellene járulniuk, nem gyónnak, azok pedig, akik a bűnbánat szentségéhez járulnak könnyelműen és felszínesen teszik.  

Ma sokat beszélnek a szentgyónás szentségének válságáról. Ez a válság szorosan kapcsolódik a hit válságához. Ahol gyenge a hit, megszűnik az igény a szentgyónás szentségére vagy láthatatlanná válik, annak fontossága. Biztos, hogy senki sem élvezheti a bűnt. Senkit sem tesz boldoggá az, ha vétkezik. Mindenki érzi a megfeszítettség kínját vágyai és tettei között. Erről tesz tanúságot Szent Pál is, amikor a következőket írja: „Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök… Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által!” (Róm 7, 15. 24.).

Egyedül Jézus győzte le a bűn erejét, mely tagjainkban él. Nélküle semmit sem tehetünk. De Jézus sem tud nélkülünk cselekedni, döntésünk, készségünk és vágyakozásunk nélkül, mely szükséges ahhoz a döntéshez, hogy az Ő oldalára álljunk. Minden bűnünk ellenére Isten, mint jó Atyánk nem szűnik szeretni és hívni bennünket arra, hogy mindig újra és újra megtapasztaljuk: szeretet gyermekei vagyunk. Ezt teszi ma is, a mi időnkben Fiának, Jézusnak Édesanyja által.

Fontos és jelentőségteljes Marija Pavlović látnok tapasztalata, melyet a következőképpen mondott el: „Imádság közben három alkalommal láttam egy virágot. Először csodálatos volt, friss, gyönyörű színekben pompázott, aminek nagyon örültem. Aztán láttam, hogy ez a virág bezárult, elhervadt, elvesztette báját. Szomorú lettem. Később láttam, hogy egyetlen vízcsepp ráhull az elhervadt virágra és az, kinyílik. Újra első frissességében és szépségében láttam. Próbáltam megérteni mit is jelenthet számomra ez a kép, de nem tudtam. Elhatároztam, hogy megkérdezem a Szűzanyát egy jelenés alkalmával. Azt mondtam neki: „Szűzanyám, mit jelent az, amit imádságban láttam? Mit jelképez a virág? A Szűzanya elmosolyodott és az mondta: „A ti szívetek olyan, mint egy virág. Minden szív csodálatos, tele van szépséggel. De amikor jön a bűn, a virág elhervad, megszűnik szépsége. Az a csepp víz, mely a virágra hullott, felélesztette; a szentgyónás jelképe. Ti, amikor bűnben éltek, nem tudtok magatokon segíteni, külső segítségre van szükségetek.”

Hiszem, hogy mindannyian megtapasztaltuk már az öröm, a béke és a készség pillanatait a másokért vállalt szeretetáldozat során. De vannak olyan pillanatok is, amikor azt tapasztaljuk, hogy szívünk erőtlen, sebzett és megéljük az öröm és a béke hiányát.

Vegyük komolyan Mária megtérésre hívó édesanyai szavát, hogy mindig újra és újra megtapasztalhassuk a Mennyei Atya irgalmát és jóságát.

Imádság:

Boldogságos Szűz Mária, köszönöm édesanyai szavaid, mellyel ebben az üzenetben is az Evangélium és a szentség útjára hívsz. Imádkozz velünk és értünk, hogy legyen bátorságunk és bizalmunk nyitott szívvel kopogni édesanyai szíved ajtaján. Könyörögd ki számunkra az őszinte bűnbánat kegyelmét, hogy megtapasztalhassuk a Mennyei Atya mindenható és gyógyító szeretetét.

Szűz Mária te az Úr alázatos szolgálóleánya vagy. Megtapasztaltad életedben Isten tekintetét és a Magasságbeli ereje borított be árnyékával.  Nagyot tett veled a Hatalmas. Könyörögd ki számunkra, gyermekeidnek, hogy megtapasztalhassuk Isten jóságát, nagyságát és szeretetét és napról-napra a megtérés útján tudjunk járni. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

fordította: Sarnyai Andrea