ISTEN A BÉKE ÉS A TI REMÉNYSÉGETEK

„Drága gyermekek! Nézlek benneteket, és a szívetekben reménytelen halált látok,

békétlenséget és éhséget. Nincs imádság, sem Istenbe vetett bizalom, ezért a Magasságbeli

megengedi, hogy reményt és örömet hozzak nektek. Nyíljatok meg! Nyissátok meg szíveteket

Isten irgalma előtt, és Ő mindent meg fog adni nektek, amire szükségetek van, és betölti

szíveteket békével, mert Ő a béke és a ti reményetek. Köszönöm, hogy válaszoltatok

hívásomra."

2010. november 25-i üzenet

Adventi időben vagyunk, mely a remény ideje, Üdvözítőnk születésére várakozunk. És

pontosan ekkor halljuk a Boldogságos Szűz Mária üzenetét, aki édesanyai tekintettel néz ránk,

és azt látja, hogy szívünk sötétséggel, halállal és reménytelenséggel telt. Gondolhatjuk azt is,

hogy ez nem a mi szívünk állapotára vonatkozik. Azt is mondhatjuk, hogy a Szűzanya valaki

másra gondol, és ez nem érint minket. De hiszem, hogy mindannyian többé-kevésbé átéltük

vagy át fogjuk élni a reménytelenség pillanatait. A reménytelenség pillanatai a kétségbeesés

és a sötétség pillanatai. Ez az állapot, amikor az ember úgy érzi, hogy kicsúszott a talaj a lába

alól, és nincs támpont, amibe kapaszkodhatna. A külső és belső nehézségek tapasztalatait és

érzéseit mindannyian ismerjük. Bennünk él a vágy és a belső meggyőződés, hogy az életben

mindennek simán kell mennie, hogy győznünk kell, egészségesnek és nagy problémáktól

mentesnek kell lennünk. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a valóság más, és veszélyhelyzetben

elveszítjük hitünket és reményünket.

Az öröm és a remény, melyet a Szűzanya hoz nekünk, nem emberi optimizmus. A

mi reménységünk egyetlen igazi oka Jézus Krisztus. Ő Izrael és a világ reménysége. Szűz

Mária az ő „igen”-jével magának Istennek nyitotta ki a mi világunk ajtaját. Így évezredek

reménysége jött közénk, és valósággá lett közöttünk.

Nyissátok meg szíveteket Isten irgalma előtt… Ő a béke és a ti reménységetek –

mondja nekünk a Béke Királynője üzenetében. A mi egyetlen és igazi reménységünk csakis

Isten lehet. A mi Istenünk szeretett bennünket és mindvégig szeret. Azért jött, hogy életünk

legyen és bőségben legyen. Isten az örök életet ígérte nekünk. Szent János evangéliumában

Jézus megmagyarázza nekünk milyen ez az élet: „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az

egyedüli igaz Istent, és akit küldtél - Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Megismerni azt, aki életet ad,

aki az élet forrása, és kapcsolatba lépni Vele, annyit jelent, mint megtapasztalni és vele együtt

lenni az élet teljességében és mindabban, amire az élethez szükségünk van.

XVI. Benedek pápa „Spe Salve” című enciklikájában arról a helyről beszél, ahol a

reményt tanuljuk: „A remény első lényeges iskolája az imádság… Az imádkozás nem azt

jelenti, hogy kilépünk a történelemből, és visszahúzódunk saját boldogságunk magányos

szögletébe. A jó imádság a belső tisztulás folyamata, mely Isten és az emberek befogadására

tesz alkalmassá.”

A remény forrása az imádság, az ima pedig feltételen éberséget igényel. Imádkozni

nem könnyű. Ezt állítják az imádság mesterei mind a múltban, mind a jelenben. Az imádság

légkörére hatással van a gondolkodásmód, az életstílus, a megélt értékek. Megfigyelhető,

hogy a mai világ hangos, túl elfoglalt, gyors, fogyasztói mentalitással átszőtt, és mint ilyen,

nem alkalmas az imádságos tapasztalatra. Különösen ma nem könnyű imádkozni.

Mennyei Édesanyánk szól az ima és az Istenbe vetett bizalom hiányának

következményeiről. Ez pedig reménytelen halál, a békétlenség és az éhség. Szűz Mária

megélte az Istennel való találkozás örömét Gábor angyal által, de hallotta a prófétai szavakat

is a fájdalom tőréről és a szenvedésről, melyek őt és Fiát, Jézust fogják érni. Mária édesanyai

szívében nem hal meg a remény még életének legnehezebb pillanataiban, a Kálvárián és a

kereszt lábánál sem. A Szűzanya szívében az átélt szenvedésektől mélyebben íródtak be az

angyal szavai: Ne félj, Mária.

Engedjük meg Édesanyánknak, a Béke Királynőjének, hogy kézen fogva vezessen

bennünket Jézushoz, az újszülött Béke Királyához, hogy meg tudjuk élni azt az újjászületést,

melyet Urunk erre a karácsonyra kíván nekünk ajándékozni.

Könyörögjünk: Bizalommal és imával fordulunk hozzád, Édesanyánk. Szívünk

tekintetét és hitünket feléd szeretnénk fordítani, aki hozzánk jössz. De még inkább szeretnénk

megengedni Neked, hogy tekinteted ránk ragyogjon és átöleljen. Szeretnénk megengedni,

hogy ránk tekints és tekintetünk találkozzon. Vizsgáld meg szívünket, és könyörögd ki

számunkra a bátorságot, hogy a lelkünk mélyén merjünk találkozni önmagunkkal. A te

kezedbe és Szeplőtelen Szívedbe szeretnénk tenni szívünket. Te taníts bennünket hinni és

remélni minden reménytelenség ellenére, életünk legnehezebb pillanataiban is, hogy soha el

ne veszítsük Istenbe vetett hitünket, ami az egyetlen biztonságunk.

Kérünk téged, Mária, különösen ebben az adventi időben mindazokért, akik

sötétségben és kétségbeesésben élnek. Minden családot felajánlunk neked. Látogasd meg

valamennyiüket úgy, ahogyan meglátogattad rokonodat, Szent Erzsébetet. Az ő szívüket is

töltse el olyan öröm, mely betöltötte Erzsébetet, aki így kiáltott fel: Hogyan lehetséges az,

hogy Uramnak Anyja jön el hozzám?

Közbenjárásod által add meg nekünk a lelki újjászületést, melyre oly nagy szükségünk

van, és mely után annyira vágyakozunk. Ámen.

fra Ljubo Kurtović

(fordította: Sarnyai Andrea)