Szeretném nektek adni a Feltámadott örömét

„Drága gyermekek! Nézlek benneteket, és nem látok örömöt a szívetekben. Ma szeretném nektek adni a Feltámadott örömét, hogy Ő vezessen és öleljen át benneteket szeretetével és gyöngédségével. Szeretlek titeket és szüntelenül imádkozom a megtérésetekért Fiam, Jézus előtt. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra."

Az elmúlt harminc esztendőben Szűz Mária üzeneteiben sokszor beszélt és hívott az örömre, és annak feltételeire, hogy meg tudjuk élni azt az örömet, amelyet csak Isten adhat. Azt mondta: „…Fiam halála és feltámadása által győzedelmeskedett, és arra hív benneteket, hogy általam részese legyetek örömének.” (2006. 4. 25.) És buzdított bennünket édesanyai szavaival: „Ma is a személyes megtérésre hívlak benneteket. Legyetek ti azok, akik megtérnek és az életükkel tanúságot tesznek, szeretnek, megbocsátanak, és a Feltámadott örömét viszik ebbe a világba, ahol Fiam meghalt és ahol az emberek nem érzik szükségét annak, hogy Őt keressék és felfedezzék az életükben.” (2008. 8. 25.). Az öröm feltételeire tanított bennünket, mondván: „Drága gyermekek! Szüntelenül imádkozzatok! Így adhatom nektek azt az örömet, amelyet az Úr ad nekem. Ezekkel a kegyelmekkel, drága gyermekek, azt szeretném, hogy szenvedésetek örömmé legyen. Édesanyátok vagyok, és segíteni szeretnék nektek.” (1986. 6. 19.)

Édesanyai tekintetével szüntelenül kísér bennünket és ebben az üzenetében így szól hozzánk: „Nézlek benneteket, és nem látok örömöt a szívetekben.” Különböző okok vezethetnek az öröm hiányához a szívben. Ahhoz, hogy a szívünk örömmel teljen meg fontos hinni, vágyakozni Istenre, a szív megtérésére és arra az örömre, amellyel a Feltámadott szeretne megajándékozni bennünket. Emberi örömeink rövid ideig tartanak. Istennek vagyunk teremtve, az ég számára, vagyis az öröm teljességére. Ezért minden öröm, melyet Istenen kívül keresünk megsemmisüléshez, ürességhez és értelmetlenséghez vezet.

Az öröm második feltétele az önzéstől és a bűntől való szabadság. Az önző ember önmagát és szükségleteit teszi első helyre és azt szeretné, hogy Isten és mások is őt szolgálják. Ennek következménye a szorongás, mások kritizálása, elítélése és megvetése. Mi magunk hányszor voltunk szomorúak azért, mert nem kaptuk meg azt, amit szerettünk volna, amire vágytunk, mert az önzés elvakított bennünket, így azt sem tudtuk élvezni, amink van. Az igazi öröm nem a birtoklásból születik, hanem az Isten és a felebarát iránti szeretetből forrásozik.

A féltékenység és az önzés, hogy mások olyan ajándékokkal és képességekkel rendelkeznek, melyekkel mi nem, elveszi szívünk örömét. Ha ezeket az ajándékokat úgy éljük meg, hogy ellenünk vannak vagy bénítóan hatnak ránk, akkor ez a szív szomorúságához vezet. Másokat vádolni saját szerencsétlenségünk miatt, a másokkal való összetűzéshez vezet. Isten nem tudja megszabadítani azt, akinek szomorúságát és szenvedését saját önzése, gőgje, féltékenysége és egyéb rossz okozza, ha az ember nem kész ellene mondani annak, ami szenvedésének okozója.

Az Evangélium öröm, örömhír. A Szentírás örömre hív bennünket. Szent Pál a filippieknek írt levelében hív bennünket: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket!” (Fil 4, 4-5). Ez nem szubjektív, és nem is érzelmi öröm, hanem valódi, objektív öröm, melynek Isten az alapja, és mindaz, amit Ő valóban megtett értünk és azt szeretné, hogy ez éljen bennünk. Az emberiség története a bűn következményeként tele van sírással és szenvedéssel, melyet beragyog Isten világossága és öröme, amely erősebb a sötétségnél, a szenvedésnél és a halálnál. Ez a remény ad erőt ahhoz, hogy optimisták maradjuk és bízzunk a jó, rossz feletti, az élet, halál feletti és a szeretet, gyűlölet feletti győzelmében.

A remény mellett szükségünk van a szeretetre, hogy az életünk öröm lehessen. Szükségünk van arra, hogy szeretve legyünk és szeressünk. Csak, aki szeret és, aki tud szeretni, az éli meg az igazi örömet. A Szűzanya édesanyaként közvetíteni szeretné a Feltámadott szeretetét és gyengédségét, hogy örömben élhessünk és tanúságot tehessünk róla.

Szent Pál leveleiben nemcsak örömre hív bennünket, hanem arra tanít, hogy úgy kell viselkednünk, mint az üdvözülteknek és megváltottaknak és tanúságot kell tennünk az örömről; úgy élnünk, hogy mások is higgyenek benne. Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket – mondja Szent Pál. Ez pedig azt jelenti, hogy toleránsak, kedvesek vagyunk és tudunk engedni a másiknak. Ezt tapasztalhatjuk meg egy örömteli emberrel való találkozásban, aki mindenkihez kedves, nem keserű, nem ingerlékeny, megbocsájtó és tud bocsánatot kérni. Ezt az élményt éli át az, aki ilyen személlyel találkozik.

Nem örülhetünk csak önmagunknak. Örvendezni azt jelenti, terjeszteni az örömöt. Az öröm ellensége nem a szenvedés, hanem az önzés és a másoktól való elzárkózás.

Könyörögjünk: Szűz Mária, bizalommal fordulok Hozzád, aki magad is megtapasztaltad ezen a földön a szenvedést és a fájdalmat. Mindennek ellenére örömmel ujjongtál fel: „Magasztalja lelkem az Urat!” Örömmel tudtál ujjongani, mert Isten volt örömöd forrása és életed alapja. Szívünkbe tekintesz, melyben nincs öröm. Köszönjük, hogy Fiadnál, Jézusnál kikönyörgöd szívünk megtérését, hogy újra felragyoghasson bennünk az öröm. Fiad és a mi Üdvözítőnk, Jézus meghívott bennünket az öröm teljességére, minden fájdalom ellenére, melyet megélünk itt a földön. Nyíljon meg szívünk arra az örömre, mely a Te szívedben lakozik ó, Szűz Mária, hogy örömben tudjunk élni és ezt az örömet tudjuk sugározni magunk körül. Ámen.

fra Ljubo Kurtovic

fordította: Sarnyai Andrea