Az osztrák püspöki konferencia elnöke, bécsi érsek, a bosznia-hercegovinai helységben ünnepelte az újévet, ahol 1981 óta állítólag megjelenik a Szűzanya. A hírt a Vatikáni Információs Iroda tájékoztatása alapján előzetesen közzétette a Vatikáni Rádió német nyelvű adása (2009. december 31). Bár a Vatikán részéről nem kívánatos hivatalos katolikus zarándoklatok szervezése Medjugorjébe, hogy ezáltal ne befolyásolják a rendkívül vitatott „jelenések” valódiságára vonatkozó vatikáni döntést, Schönborn bíboros, a fenti forrás által idézett szavai szerint „ nem tagadhatja”, hogy „ezen a fán jó gyümölcsök teremnek”. A bíboros környezete hangsúlyozza, hogy magánjellegű látogatásról van szó. Cristoph Schönborn bíboros tagja a Hittani Kongregációnak, amely felelős az ún. „Medjugorje-jelenség” megítéléséért – olvassuk a Vatikáni Rádió német nyelvű honlapján.

Hírforrások szerint Schönborn bíboros december 31-én, a medjugorjei Szent Jakab plébánián bemutatott éjféli misén homíliájában többek között ezeket mondta: „Azért jöttünk mindnyájan Medjugorjébe, hogy különösen közel legyünk az Úr édesanyjához. Pontosabban azt kell mondanunk, hogy azért jöttünk ide, mert tudjuk, hogy az Úr édesanyja közel akar lenni hozzánk”.

A betlehemi jászolra mutatva a bíboros hangsúlyozta: Krisztus születése helyén nem voltak angyalok. A domboldalon voltak a pásztorokkal. Mária és József nem látták őket, csak a pásztoroktól hallottak róluk. „Ti sem láttátok a Gospát, de vannak itt olyan személyek, akik beszéltek róla. És mi bízunk benne, hogy Isten Anyja valóban közel van hozzánk” – fejtette ki Christoph Schönborn bíboros, a Hittani Kongregáció tagja, medjugorjei magánlátogatása során mondott homíliájában.

Itt emlékeztetünk rá, hogy az egyház hivatalos álláspontja továbbra is az egykori jugoszláv püspöki kar által 1991-ben hozott zárai határozat, amelynek értelmében „nem megállapítható, hogy természetfeletti jelenségekről lenne szó”.

forrás: http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=346428

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Testvéreim, akik itt vagytok a templomban, a templom körül és a sárga épületben! Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy mekkora kiváltság számunkra, hogy az Új Évet nem pezsgővel kell ünnepelnünk… lehet, hogy később. Ünnepelhetjük Máriával, Józseffel, a jászolban fekvő Gyermekkel, és a pásztorokkal ezt az Új Esztendőt. Mindannyian azért jöttünk Medjugorjéba, hogy ezekben a napokban közelebb legyünk az Úr Édesanyjához. Pontosabban, azért jöttünk ide, mert tudjuk, hogy az Úr Édesanyja közel van hozzánk. Vele akarjuk elkezdeni az Új Évet.

         Az első dolog, ami megérint, amikor a jászolra és a pásztorokra gondolok, hogy nem voltak ott angyalok. Itt a jászolnál áll ugyan egy angyal, de az evangélium nem beszél angyalokról. Ők a mezőn voltak, ahol a pásztorok és ott egy egész sereg angyalt láttak. Mária és József nem láttak angyalokat, ők csak hallottak róluk, a pásztorok beszélték el nekik a történteket. Ti sem láttátok a Gospát, de vannak itt olyan személyek, akik beszéltek róla. És mi bízunk benne, hogy Isten Anyja valóban közel van hozzánk.

         A hit hallásból ered. A mai evangélium lényege először is az, hogy elsősorban a hallásról van szó. Az Örömhírt először is meg kell hallanunk. Van két fülünk, két szemünk és csak egy szánk. Ez azt jelenti, hogy sokat kell hallgatnunk, sokat kell néznünk és azután beszélnünk. És mit beszéljünk? Beszéljünk arról, amit láttunk és hallottunk. A világnak új evangelizációra van szüksége. Ez pedig úgy történhet meg, ha az emberek nem hallgatnak arról, amit láttak és hallottak. Mindannyiunknak van hitünk, melyet kaptunk, és a keresztség által feladatunkká lett, hogy ezt a hitet tovább adjuk. A pásztorok elbeszélték azt, amit láttak és hallottak és így terjedt tovább az Örömhír. Az Evangéliumot, az Örömhírt a hiteles emberek továbbadták. Akik hallották, látták is. Az Ige és az élet fedték egymást, összhangban voltak egymással. Amiről a tanúságtevők tanúságot tettek, azt az életükben meg is valósították. Hogyan válhatunk az Örömhír tanúivá? Először is Máriára kell tekintenünk. Mária megőrizte szívében a történteket és elmélkedett róluk. Testvéreim, ami most a mi időnkben legfontosabb és a legsürgetőbb az, az imádság. Ezt szomorúsággal a szívemben mondom, mert tudom, hogy keveset imádkozunk. És azt is tudom, hogy az imádság az élet. Az Istennel való élő kapcsolat nélkül az életünk szárazzá és üressé válik.

Mire hív bennünket szüntelenül Isten Anyja? Imádkozzatok! Legyen meghatározott helye az imának az életetekben. Legyen ez egy jó elhatározás itt az Új Év kezdetén papok, diakónusok és mindnyájunk számára. Imádságra szentelt idő. Olyan sok erőt, örömet, világosságot kapunk az imádság által. Kérjük meg Máriát, hogy segítsen többet imádkoznunk! Ha imádkozunk, akkor a szavaink megtelnek élettel és tanúságtételünk hiteles lesz.

Pál apostolról szeretnék néhány szót szólni. Befejeződött Szent Pál éve és elkezdődött a papok éve. Pál apostol szava azért erős, mert tele volt élettel. A mai olvasmányban azt halottuk, hogy Isten elküldte Fiát, hogy mi is fiakká lehessünk. Szent Pál azt mondja, hogy meghívást kaptunk arra, hogy fiakká és ne rabokká legyünk. Úgy, ahogyan Jézus Isten Fia. Ezáltal Istent Atyánknak hívhatjuk. Ennek az évnek kezdetén Szent Pál azt mondja nekünk, hogy fiak vagytok és nem rabok. Hiszem, hogy Medjugorje olyan hely, ahol sokan gyónnak. A szentgyónás a bűnök rabságából való szabadulás eszköze. Semmi sem köthet bennünket a bűnhöz. Isten azt akarja, hogy az Ő fiai legyünk, Isten szabad gyermekei. És ezért ajándékozta nekünk a bűnbánat szentségét. Alakítsunk ki Istennel új kapcsolatot - Abbának, Apukának hívjuk. Jézus arra hívott meg bennünket, hogy legyen bizalmunk Benne, hogy higgyünk az Istenben. Sok félelem van bennünk Istennel kapcsolatban. Jézusom bízom Benned! Jézusom bízom Benned! II. János Pál pápa örökül hagyta nekünk a következő üzenetet: Bízni Isten irgalmában, bízni Jézus irgalmában. A bizalom lehet hősies cselekedet is, amikor az élet nehézzé, amikor házasság teherré válik, amikor egy betegség összetör bennünket, amikor nem tudjuk, hogyan tovább, mert elveszítettük a munkahelyünket… akkor kell tudnunk mondani: Jézusom bízom Benned! Ez hősies cselekedet. A bizalom valóban a hit cselekedete. Nézzük csak Máriát! Máriánál senki sem bízott, hitt jobban… Jézusom bízom Benned! Ez legyen a mi programunk az előttünk álló évben.

Már éjfél van, és kinn lövöldöznek, de mi nem lőni fogunk, hanem imádkozni. Nem lövöldözni fogunk, hanem énekelni. És egy utolsó mondat: a pásztorok visszatértek, dicsőítették és magasztalták Isten mindazért, amit láttak és hallottak. Mi is haza fogunk menni, és ahhoz, hogy az evangélium tanúivá legyünk először is dicsőítenünk kell Istent. A pásztorok dicsőítették Istent mindazért, amit láttak és hallottak. Bízom benne, hogy mi, akik itt töltöttük ezeket a napokat, hazatérve dicsőítjük majd Istent mindazért, amit láttunk és hallottunk. És ha majd beszélünk hinni fognak nekünk, mert a szavaink hitelesek lesznek. Éjfél van, a legjobb idő arra, hogy megvalljuk hitünket és ezzel a hitvallással lépjünk be az Új Esztendő kapuján. Isten áldja meg ezt az évet!

– Eminenciás Úr, Ön szilveszter éjféli homíliájában így fogalmazott: „Azért jöttünk Međugorjéba, hogy különösen közel legyünk az Úr Édesanyjához." Szavai nagy visszhangot váltottak ki. Volna szíves megmagyarázni, mire gondolt?

– Tagadhatatlan, hogy Međugorje az elmúlt húsz évben zarándokhellyé vált, amint tagadhatatlanok az itteni élményeik és az is, hogy az ide látogatók megtapasztalják a Isten Anyjának közelségét. Ez az első látogatásom Medjugorjéba, de 1991., püspökké szentelésem óta látom Međugorje gyümölcseit.

– Miféle gyümölcsökre gondol?

– Mondok néhány példát. Papi hivatások. Sok fiatal pap meghívása kötődik ide, akik ha nem is feltétlenül Međugorjéban, de vele összefüggésben kapták a hivatást. Azután a megtérések. Elgondolkodtató, hogy nemesektől az egyszerű kisemberekig a társadalom minden rétegéből vannak megtérők. Idefelé jövet, ahogy Bécsből Zágrábon át Splitbe repültem, egy biztonsági őr megkérdezte, hová utazom. Mikor mondtam, hogy Međugorjéba, felragyogott az arca, és elmondta, hogy ő is ott tért meg. Néhány hete egy kis vasútállomáson egy munkás beszélte el, hogy miután a felesége meghalt rákban, és ő teljesen elkeseredett, a barátai elvitték Međugorjéba, és itt kapta meg élő, örömteli hitet. A harmadik nyilvánvaló tény pedig a sok gyógyulás. Egy egykori drogos fiatal mesélte el, hogy a barátai valósággal kényszerítették, hogy eljöjjön ide. Azt mondta: amint a busz beért Međugorjéba, valami történt vele. Azonnal meggyógyult, pedig mindannyian tudjuk, mennyi időbe telik egy ilyen gyógyulás. A negyedik bizonyság: az imacsoportok. Még püspökké szentelésem előtt, a nyolcvanas években ismertem meg egy bécsi međugorjei imacsoportot. Domonkosként rendkívül nagyra értékeltük, hogy mindig megtöltik a templomot. Ritkán jönnek össze ennyien a bécsi domonkos templomokban, de csütörtök esténként mindig megtelt a templom. S mindmáig hűségesek az imához. Jézus azt mondta, hogy a rossz fa nem terem jó gyümölcsöt, ami azt jelenti, hogy ha jók a gyümölcsök, akkor a fa is jó.

– A zarándokok csodának tartják Međugorjét, és addig is, amíg az Egyház hivatalosan nem fogadja el a međugorjei események természetfelettiségét, valamiféle szentszéki üzenetet várnak. Nemrégen Vinko Pujic boszniai bíboros érsek bejelentette, hogy nemzetközi bizottság alapít, melynek feladata az lesz, hogy kivizsgálják a medjugorjei történéseket. Ön mit tud erről, és mi a véleménye a hivatalos elismerés iránti igényről?

– Nincsenek részletes információim erről a bizottságról; de ez nem az én feladatköröm. A Jugoszláv Püspöki Konferencia és a Szentszék Hittani Kongregációja álláspontjához tartom magam, amelyet ésszerűnek és bölcsnek tartok. Három megállapításra emlékeztetnék Međugorjéval kapcsolatban. Az első a jelenésekre vonatkozik. Dogmatikus vagyok, dogmatika professzor voltam a teológiai egyetemen. „Non constat de supernaturalitate” – ez azt jelenti, hogy az Egyház nem hozott még végleges döntést a jelenések természetfeletti eredetére vonatkozólag, és nem nyilatkozott. Soha sem tagadta, de meg sem erősítette.

– Ez elég diplomatikus válasznak hangzik, de mit jelent ez a gyakorlatban?

– Egyszerűen azt, hogy az Egyház még nem hozott végleges döntést. Meggyőződésem szerint ez így helyes. Mindaddig, amíg a jelenések tartanak, az Egyház aligha fog végleges döntést hozni. A jelenések Medjugorje kiindulópontja. A gyerekekkel kezdődött, akik elmondták, hogy látták a Szűzanyát, és elmondták, hogy mit üzen általuk. Mindazt, ami ennek nyomán kibontakozott, azt az Egyház másodsorban fogja vizsgálni. Kezdettől fogva rengeteg zarándok jön Medjugorjéba, intenzív az imaélet, és számos humanitárius szervezet alakult.

-Medjugorjéban és környékén az Egyház elválasztotta a jelenéseket a lelkipásztorkodástól. Mégis rengetegen zarándokolnak ide. Hogyan álljunk ehhez?

– Tény, hogy jó ideje szerveznek ide zarándoklatokat, és ez konkrét kihívást jelent az Egyház számára. Ezért mondták ki a volt Jugoszlávia püspökei 1991-ben, hogy ne legyenek hivatalos zarándoklatok. Saját egyházmegyémben nem kívánok, nem is tudok olyan hivatalos zarándoklatokat szervezni Međugorjéba, mint Rómába vagy a Szentföldre. Ugyanakkor sem a püspöki kar, sem Róma nem tiltotta meg, hogy bárki Međugorjéba zarándokoljon – ez a harmadik megállapítás lényege. Ez a püspökök számára, számomra is rendkívül fontos. A híveknek szükségük van a lelkipásztori gondoskodásra. Bécs érsekeként ebben látom feladatomat. Ha püspökként azt tapasztalom, hogy az egyházmegyémben hívek százai, ezrei térnek meg, imádkoznak, gyógyulnak meg, akkor gondoskodnom kell róla, hogy valamennyien lelkipásztori gondoskodásban részesüljenek. Ezért támogattam minden ilyen kezdeményezést, mint például a Béke Oázisa közösséget, amely Međugorje ihletésére jött létre. Úgy vélem, mindez ránk, püspökökre is hat. Ezért Međugorjéról beszélgetve mindig biztatni szoktam püspöktársaimat, hogy támogassák a zarándokokat.

- Találkozott az egyik látnokkal, és felmászott a Jelenések hegyére. Miről beszélgettek?

– Tréfásan azt mondhatnám, hogy a Szűzanya nem éppen könnyű hegyeket választott. Lenyűgöz az összefüggés Međugorje és a többi Mária-jelenés helyszíne között. Mindig azt mondom, a Szűzanya-jelenéseknek „nyelvtana" van. Egyedi stílusuk van, amely a Szűzanyára vall.

– Milyen összefüggésre gondol?

– A jelenéseknek három közös vonása van. A Szűzanya szinte mindig gyerekeknek jelenik meg, mégpedig nem különösebben okos vagy szent, hanem átlagos gyerekeknek. Bernadett írni sem tudott. Ő is 14 éves volt, mint az itteni gyerekek. Másodszor: Mária a gyermekek által üzen. Ez egy püspök számára sértő. Miért nem a püspöki rezidencián jelenik meg a Szűzanya? Miért inkább köves hegyeket, barlangot vagy folyópartot választ? Nem éppen gyakorlatias. Fatimában a bokrok között jelent meg. Azért gyerekekkel üzen, mert a gyerekek egyszerűek. Harmadszor pedig: úgy tűnik, a Szűzanya megtervezett program szerint jön. Fatimában az oroszországi forradalom előtt jelent meg és üzent. A racionalizmus fénykorában feltűnt Lourdes-ban. Jugoszláviában akkor jelent meg, amikor még sejtelmünk sem volt róla, hogy az ország szét fog esni, a kommunizmus idején, amikor együtt éltek a katolikusok, a muzulmánok és az ortodoxok. A Béke Királynője néven mutatkozott be. Tíz év múlva kitör a négy balkáni háború közül az első. Első üzenete a béke, amelyhez a megtérés és az ima vezet, s ez az üzenet súlyos, erőteljes, hiteles. S talán megemlíthetjük a mexikói Guadalupét is, ahol az európai invázió kezdetén a Szűzanya egy indiánnak jelent meg, akinek el kellett mennie a püspökhöz, hogy megmondja neki, mit tegyen. Azt hiszem, a teológusoknak elemezniük kellene a Mária-jelenések összefüggéseit, és ebben a kontextusban kellene tanulmányozniuk a međugorjei jelenségeket is.

-Medjugorjéban állhatatosan imádkoznak a békéért. A Bosznia-Hercegovinában uralkodó béke azonban nem igazi. Az ország súlyos problémákkal küzd, de legrosszabb helyzetben a horvát katolikus kisebbség van. Mit sugallna a hazai politikusoknak és a nemzetközi közösségnek, melynek élén az Ön honfitársa Valentin Inzko áll?

-A legnagyobb probléma az, hogy itt sok világi erő keveredik és ezért nehéz ilyen kicsi országban ezekkel a nehézségekkel megküzdeni. Tartós békét csak valódi társadalmi renddel lehet fenntartani. És ez most különleges kihívás az európai politika számára. Öröm számomra, hogy Bosznia-Hercegovinában a nemzetközi vezetés élén Valentin Iznimko áll és elvárom, hogy erős támasz legyen az Európai Unióban. Egy dologban egészen biztos vagyok, mégpedig abban, hogy mindaz, ami Medjugorjéban történik, hozzájárul ehhez a békéhez. Az emberek a világ minden részéről jönnek ide a kicsi Hercegovinába. Hercegovina sohasem volt ismert a világban. Láthatja, ma milyen sok ember jön Koreából Medjugorjéba! Ez pedig azt a reményt kelti bennünk, hogy ezek az emberek szívükben a béke üzenetének nagykövetei lesznek, miután Medjugorjéból visszatérnek hazájukba. Ha egy helyen imádkoznak a világ békéjéért, akkor az, különleges áldás egy ország számára. A Béke Királynője mélyen tiszteli mind a három vallást. A pravoszláv hívőknek is meg van a saját hagyományuk az Istenszülő tiszteletére. Az iszlám alig ismer mást, akit úgy tisztelne, mint Máriát. A katolikusok számára ebben az országban nagy vigasz, hogy a Szűzanya náluk jelenik meg. És Ő, Mária semmihez sem hasonlítható valóság.

                                                                                                                                                           

fordította: S. Andrea